Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - Gál Sándor versei (szárnyakat gondoltam karjaid helyére, fázik az öregember)
Gál Sándor versei szárnyakat gondoltam karjaid helyére Anyámnak mire gondolhattál még amikor eljöttem a csend megkeményedett tonnás súlya földig rogyasztott mit mondhattam volna azon a kegyetlen délelőttön hogy fölemellek és magammal viszlek el e rideg szobából el a fájdalmak elől s magamba rejtelek élni még tovább ha csak egy pillanattal is szárnyakat gondoltam karjaid helyére ha járni nem tudsz már hát repülj hiszen könnyebb vagy a levegőnél is emelkedhetnél az égig könnyeden egy szélfuvallatban és én idelentről ámulva követném minden mozdulatodat ahogy egyre csak suhansz a csillagok között s leszel közülük egy
/
