Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Az eltűnt idő nyomában (2) Dobos lászló szépprózai munkássága (tanulmány)
Dobos László szépprózai munkássága férfi kéz azonban nem teljesítette be a mesebeli kívánságokat. Hiába tolakodott a nő „ragyogó szemmel ... a férfi után”, mert „amint lelépett a jármű alsó lépcsőjéről, bal karja élettelenül lengett mellé”. A „miérf-ekre a „Fakéz, fakeze van, úr-isten.. döbbenete adta meg a választ. Dobos László párját ritkító, mesteri teljesítménye, hogy „beásta” magát a „női lélek” rejtélyeibe, s a lány helyzetéből fogalmazta meg a vágy, a mozdulatlan simogatás, a „közönyből vágyakozás” zegzugos útjait, s kiváló érzékkel reagált a női lélek rezdüléseire. A kötet megjelenése idején kedvező visszhangja volt két novellának, a Grácia és a Táncika címüeknek. Emlékezetessé elsősorban talán az ösztönéletközeli helyzetük, illetve a fiatalkori kalandvágy tette és teszi őket azóta is. A Grácia lényegében vegyes/hasadt műfajú alkotás. Sima, középszerű beszámolóként / kommentárként indul, és csak a végkifejletben vesz fel olyan helyzeteket, melyek jelentéstöbbletnek, értelemszerűen novellának vagy novella-közeli helyzetnek minősülhetnek. Nem az extenzív totalitás kibontása hiányzik (ez egyébként sem jellemzi a novellát!), hanem az összefüggések, az érzések és a hangulatok, következésképpen a jellemkép, mint az egyik legfontosabb szerkezeti elem a „hiánycikk” ebben az írásban, melyet riportnovellának vagy angol megfelelőjét használva „short strynak” mondhatnánk. Egyébként fordulatokban gazdag a történet, s ez egyben erénye is az írónak, a helyzet „pikantérája” azonban elragadja őt. Nem elhanyagolható az sem, hogy a konkrét személyekhez köthető történet eleve behatárolja azt a mozgásteret, melyet az író a lehetséges cselekmény „mezsgyeköveiként” felvállalhat. Négy férfi és egy lány (a szerkesztő, a színész, az énekes, a költő és Grácia, a színésznövedék) valami véletlen folytán találkoztak egy összejövetelen, s elhatározták, hogy ők lesznek az „új világ”, kisszínpadot alakítanak. Irodalmi műsorukat először a budapesti írószövetségben mutatják be, de már a felkészülés során (az eszmei vezető lakásán, ahol a főpróbát tartották) nyilvánvalóvá vált, hogy a négy dalia nem „érzéketlen” a csinos színi növe- dék iránt. „Nem félsz tőlünk, Grácia? - kérdezte báró. - Sokan vagyunk, szeretne mindenki legalább valamicskét belőled, reggelre felfalunk, Grácia”. Nos, nem falták fel, csak ízlelgették a „terülj, közénk, Grácia”-szerü ajánlatokkal. A sikeres irodalmi est után, szálláshelyükön folytatódott a daliák harca a „hercegnőért”, „én elvezetlek a szerelemhez” - mondta az egyikük, s innentől kezdve ajánlatokban sem volt hiány. Grácia azonban állta az ostromot. A felajzott, „hadinép” ekkor gondolt egyet: „Most pedig zálogosdi - kiáltotta a rendező —, zsebkendőt vagy kendőt!” — s már húzták is ötfelé: vetkőző zálogosdi.” Ezt követően aztán csak - meztelenkedni lehetett, ki korábban, ki később. Olyan ez, mint a neorealista filmekben az üvegtáncoltatás, a vége annak is a pucérkodás. Innentől kezdve ebben a riportnovellában is „perfekt” a történet. S ha Arany Toldijában a dolmányon a szabó „parasztot” (szabad helyet!) nem hagyott, az író is „begyűjtött” mindent, amit ebben a műfajban (az ártatlanság vélelmével!) begyűjteni lehetett. Nem kétséges, hogy ezt a Játékszenvedélyt” nem szokták büntetni, illetlen is volna... A Táncika című elbeszélés témája szerényebb, mint ahogy a cím szerint
