Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
Vígh Károly A humanizmus és a demokrácia soha sem volt taktikai kérdés Masaryk gyakorlati politikájában. Mint ahogy azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a nemzetiségi kérdést illetően nem csupán magasztos elveket hangoztatott, hanem Közép- és Délkelet-Euró- pa régiójában egyedülálló tettekre is hajlandónak mutatkozott. Ennek legszebb példája a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság - közismert néven Masaryk Akadémia - megállapítása, amelynek története és jelentősége külön fejezetbe kívánkozik. Ennek az országos jelentőségű eseménynek az előzményei visszanyúlnak a sarlós fiatalok küldöttségének elnöki audienciájához. Balogh Edgár írja la a Hétpróba című önéletrajzában, hogy miután Scherer Lajos tanárt, A Mi Lapunk című ifjúsági lap szerkesztőjét állásából felfüggesztették, a sarlósok elhatározták: a köztársaság elnökéhez fordulnak panaszaikkal, hiszen a losonci magyar gimnázium tanárának üldözése a sarlósok lapjának létét fenyegette. Balogh Edgárék - túl a Scherer-ügyön - az alkalmat arra is felhasználták, hogy elmondják véleményüket a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és kifejtsék nézeteiket a jövő feladatairól. De nem hittek abban, hogy Masaryk hajlandó fogadni a magyar fiatalok küldöttségét, ezért meglepte őket az elnöki iroda értesítése: a köztársaság elnöke 1930. január 17-én délelőtt 11 órakor várja a Sarló delegációját. Balogh Edgár két diáktársával: a később Magyarországra áttelepült Boross Zoltánnal és az amerikai állampolgárrá vált Terebessy Jánossal együtt jelent meg a prágai várban. Az elnök úgy fogadta őket mint az egész magyarság ügyének képviselőit. A Scherer-memorandum átnyújtása után Balogh Edgár felolvasta szlovák nyelvű köszöntőjét, amelyben kifejtette a köztársaság első emberének, hogy az ő nemzedékének alkotó szakasza után valami újnak kell következnie, ami feloldja a jelen egyre kínzóbb gazdasági és társadalmi ellentmondásait. Tolmácsolta a magyar fiatalok elvi álláspontját a teljes nemzeti-nemzetiségi egyenjogúság érvényesítésének szükségességéről és tájékoztatta az elnököt arról, hogy tervbe vettek egy kisebbségi felmérést a magyar lakosság napi erejének pontos feltérképezése érdekében, valamint tudományos téren egy kisebbségi akadémia felállítását, és egy Kelet-Európai Intézet megszervezését, „amely nem parcellázható szét országhatárok szerint”. Az elnök meghallgatta Balogh Edgár előadását és először németül szólt hozzájuk: „Ja, ha es war schön dieses Magyarország, aber Sie habén recht, wen Sie jetzt, Ihre Lebensform neu aufzubauen trachten...” (Igen, igen, szép volt ez a Magyarország, de önöknek igazuk van, amikor most egy új életforma felépítésére törekszenek...) Majd arra bátorította őket, hogy a magyar fiatalság csak törjön előre a hazai egyetemeken és az új keretek között is juttassa diadalra a maga kulturális haladását, a magyar nép tudományos szolgálatát. A Scherer-üggyel kapcsolatban az elnök intézkedésének megfelelően visszakapta állását. Amikor átadták neki A Mi Lapunk pirosba kötött 1929-es évfolyamát, Masaryk megszólalt: „Igen, ez a losonci tanár lapja”. Amikor pedig az elnök azt kérdezte tőlük, hogy más hibát nem észleltek-e, mint a Scherer-ügy, a küldöttség tagjai felbátorodva felsorolták egyéb sérelmeiket: a Slovenská Liga erőszakos szlovákosító politi
