Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
Vígh Károly gischen Grund lagen des Marxizmus) hozta közel a magyar polgári radikális fiatalokat a neves cseh professzorhoz. „Tőle tanultuk meg - írja Vámbéry hogyan lehet Marxon át Marx fölé emelkedni. Abban az örök küzdelemben, amely az anyag és a gondolat között folyik, Masaryk a gondolat mellé állt... és az egyénnek, mint a gondolat kifejezőjének méltó helyet követel a társadalomban.” Habár Vámbéry bármennyire is túlértékeli Masaryk tudományos munkásságának jelentőségét, különösen szociológiai tevékenységét, azért ő is megállapítja, hogy Masaryk a szociológia művelői közt nem szerepel mint „rendszeralapító”. Elemzését végül is azzal az érdekes összehasonlítással zárja, hogy miként Mazzini és Kossuth - mindketten a nemzeti eszme európai méretű képviselői - történelmi hivatásuk betetőzését az Egyesült Európai Államokban és a Dunai Konföderációban - tehát nemzetközi (ma így mondhatnánk: szupranacionális, V. K.) eseményekben - találták meg. Masaryk is azt vallotta, hogy „az általános föderalizmus az emberiségnek egyetlen értelmes célja.” (Vámbéry Rusztem: Masaryk szociológiája. Masaryk G. T. élete, működése és hatása. Bratislava, 1930, 59-64.1.) Vámbéryn kívül Jászi, Károlyi és mások is foglalkoztak - ha csak utalásszerűén is - Masaryk és a korabeli magyar progresszió kapcsolataival; sőt Lukács György is figyelmet szentelt személyének. Ezekben az utalásokban a cseh és a magyar társadalom közötti összehasonlítás alapján azt a végkövetkeztetést olvashatjuk, hogy Masarykék mögött ott állt az erős gazdasági és politikai pozíciókban lévő cseh polgárság, valamint a polgári értelmiség, akik magukévá tették az ifjú csehek nemzeti törekvéseit. Míg Magyarországon Jászi Oszkár és csoportja a magyar polgárság gyengesége következtében nem támaszkodhatott ilyen társadalmi bázisra. Politikai erővé a függetlenségi 48-as párt balszámya, a Károlyi-párt csak egy vesztes háború után válhatott. Maga Károlyi írja önkritikusan visszaemlékezésében, hogy nekik nem volt meg az a politikai vonaluk és éleslátásuk, amely Masarykot a háború kitörése után külföldre vezette és a cseh nemzeti ellenállás vezetőjévé tette. Masaryk budapesti útját megelőzően már évek óta kapcsolatot tartott a fiatal szlovák értelmiség Prágában tanuló csoportjával, akik közvetlenül tájékoztatták őt a magyarországi helyzetről és a szlovákság problémáiról. Masarykot tekintik szellemi vezérüknek. Ők alapítják meg a Hlas (Hang) című folyóiratot, és később jelentős szerepet játszanak a csehszlovák egység létrehozásában. Ők is meghívják maguk közé Masarykot, aki az 1911-ben a szlovák értelmiség előtt tartott előadásában a csehszlovák kölcsönösséget hirdette. Ez az ún. hlasista értelmiség nyíltan csehbarát és magyarellenes programjával céltudatosan küzd Masaryk oldalán a két nyelvrokon nép közös hazája megteremtéséért. A huszadik század elején természetesen minderről még nem esik szó. Masaryk koncepciójában egy olyan, a Palacky-hagyaték szellemében demokratikus alapokra helyezett Monarchia szerepel, ahol a többségi szláv népeknek - és elsősorban a cseheknek - kell megszerezniük az irányítást. Ennek érdekében igyekszik Masaryk befolyásolni a bécsi külpolitikát. Terveiben úgy kívánná megerősíteni a Monarchia nemzetközi pozícióit, hogy a császári Németország és a cári Oroszország felől fenyegető nyomást egy erőteljes angol orientációval ellensúlyozná. Szándéka ekkor teljesen megegyezik az angol nagytőke érdekeivel és a brit kölpolitika törekvéseivel. A Fóréin Office és a ve
