Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - Százdi Sztakó Zsolt: Utolsó ítélet (2) (elbeszélés)
Százdi Sztakó Zsolt ben? Ki tudja, talán az otthoni bigottan vallásos légkör, hogy bárcsak ez az egy életünk van, de azért a lelkünk üdvössége mindennél fontosabb. Az iíjú Pietro a dominikánus rendbe is azért kérte a felvételét, mert ez a rend volt az, amely felismerte azt a veszélyt, amit az eretnekség Krisztus Egyházára nézve jelent, és felvette vele a küzdelmet. A mi ifjú szerzetesünk tehát ennek a hadseregnek lett az egyik katonája, aki vakbuzgón teljesítette feletteseinek még a leg- ésszerütlenebbül hangzó utasításait is, amit azok felettébb méltányoltak, így aztán szépen haladt előre a szamárlétrán. A fiatal inkvizítomak hamar legendás híre kelt, hogy az eretnekeket akár még a máglya tövében is képes vétkeik belátására bírni. így lett a római curia főinkvizí- tora, és mint ilyen, most már nemcsak az egyszerű emberek eretnekgyanús ügyeivel foglalkozott, hanem a hatalom legfelsőbb köreiben lévőkével is. Elborzadt, amikor kénytelen-kelletlen szembesült vele, hogy ez a féreg már ide is berágta magát, és még ott is jelen van, ahol a krisztusi tanításokat a maguk tisztaságában kellene őrizni. Őszentsége arca újfent eltorzult a fájdalomtól, ahogy egy újabb roham tört rá, és csak kis híja volt, hogy ne kiáltson fel, ehelyett azonban egy újabb Úrangyalát mondott el, ami aztán érezhetően enyhítette a szenvedését. Ez az átkozott kór, ami emberi roncsot csinált belőle, akit egykor az Egyház pajzsának hívtak, és még az ellenségei is rettegve tiszteltek. Pont most terítette le a betegség, amikor annyi tennivalója volna, és végre a hatalmat is megkapta hozzá, hogy amit kell, megtegye. Az orvosok, persze semmit se tudnak a betegségéről, csak találgatnak, és jobb híján eret vágnak rajta, ami annyira legyengíti, hogy utána napokig képtelen felkelni az ágyából. Épp ezért már azt sem engedi, hogy az orvosok eret vágjanak rajta, mert nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy napokra irányítás nélkül hagyja az Egyházat. Tudja c, nagyon is jól tudja, hogy titokban már az utódját keresik, mert arra számítanak, hogy már nem húzza sokáig. Azt gondolják, hogy nem veszi észre azokat a sanda pillantásokat, amiket akkor váltanak egymás között, amikor azt hiszik, hogy nem látja őket. Nincs ebben semmi újdonság, hisz már megválasztása percében tudta, hogy az ő pápasága csak ideiglenes megoldás, amíg a hatalmi harc eldől a bíborosok közt. Senki se gondolhatta komolyan, hogy majd pont egy elszegényedett nemesi család sarját fogják pápává választani, amikor Itália legelőkelőbb családjai versengenek Szent Péter trónjáért. Az ő megválasztása csak kompromisszum volt a konklávén, ami a betegségének szólt, hogy fél lábbal már akkor is a sírban volt. Csakhogy neki eltökélt szándéka, hogy keresztülhúzza a számításaikat, és nem egy akarat nélküli báb lesz a pápai trónon, hanem szilárdan fog haladni a céljai felé, és eltökélten megvalósítja azokat. Ezért tehát azt se engedhette meg magának, hogy napokig gyengélkedjen, és elvesztegesse az amúgyis rohamosan fogyó idejét.
