Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - Anton Marec: A Hétforrásnál (novella)
A Hétforrásnál lyen hajdan, amikor a házikó még a nyilvánosságot szolgálta, a turistákat szolgálták ki üdítővel.- Tilos a belépés? - próbált Peter egy kis tréfás hangnemet vinni a beszélgetésbe.- Tovább csak a háziaknak szabad.- Tehát számodra csak egyszerű vendég vagyok - állapította meg csalódottan. A nő nem válaszolt. A tűzhelyből kikotorta a hamut, egy darab összegyűrt papírt dugott bele, rá vékonyra hasogatott gyújtóst és két-három vastagabb hasábot tett. Sercintett a gyufával, s a tűzhelyben lobogni kezdett a tűz.- Az idén problémánk van a vízzel - kezdte a nő minden összefüggés nélkül. Befagyott a forrásunk, már két hete havat olvasztunk. Nagyon kellemetlen! Peter ebből nem tudta kivenni, hogy ez most rejtett célzás, vagy csak azért mondta, hogy ne álljon a szó. Sosem értette őt, s tulajdonképpen nem is próbálta megérteni. Megváltozott, látszik rajta, gondolta. Öregedett. De még mindig jól tartja magát!-A faluban voltunk bevásárolni - folytatta a nő közvetlenül. - Havonta egyszer engedélyezik. Akkor nem kell küldenünk időjárás-jelentést.- Nincs könnyű dolgod - állapította meg a férfi a látottak alapján.- Valamit valamiért. Meg lehet szokni. Meg aztán van ennek előnye is. Tudod, hány éve azt sem tudom, mi fán terem a nátha? A sötét konyha mögül zaj hallatszott. Aztán kinyílt az ajtó, s megjelent a helyiség közepén a görnyedt, sánta férfi. Kis ideig szótlanul állt, sötét tekintettel nézte a beszélgetőket, majd átment az ebédlőn ki a verandára, és sorban kinyitogatta az ablaktáblákat. A helyiséget elöntötte a fény, a dolgok egyszeriben világosak és konkrétak lettek.- Az Akadémiáról küldtek? - kérdezte a nő, miközben ismét a tűzhely fölé hajolt, ahonnan kellemes meleg kezdett terjedni.- Nem - rázta a fejét. A konyhában meg az ebédlőben is egyre több lett a fény, s Peter előtt úgy rajzolódott ki a nő, mintha fátyol mögül bújna elő. - Nem hivatalból jöttem. De nem is véletlenül. Szünetet tartott, és várt, amíg a konyha ablaka mögül el nem tűnt a sánta férfi.- Miattad jöttem, Dana! A nő, aki eddig a tűzhely körül rakosgatott, meglepődve nézett rá. Kis ideig eltartott, míg szólni tudott:- Nem értem!- Gyere vissza hozzám, minden úgy lesz, ahogy régen! Gyere! Palkóval együtt. Azt akarom, hogy végre mindig együtt legyünk.- Én tényleg nem értelek - ismételte a nő.- Volt idő, amikor értettél. S én értettelek téged.- Úgy tűnik nekem ez az egész, mint egy rég olvasott szentimentális regény. Fi
