Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - Tomáš Hudák: Arról, miért félnek a férfiak a nőktől (novella)

Arról, miért félnek a férfiak a nőktől- Ha egyszer olyan nőre akadsz, mint az én anyám volt, eszedbe sem jut kocsmába járni. Nem lenne miért - mondta nagyapám abban az időben, amikor még nem értettem, mit is akart azzal közölni. Tán azért sem szerette, ha könyörögtem, hogy vigyen magával.- Szeretőd van már? - kérdezte Francko bácsi, amikor a férfiak kártyáját kevertem, és szalmaszálon szürcsöltem a hideg limonádét. Erre az a torkomra szaladt. A férfiak nevettek, én meg elvörösödtem.- Hagyjátok békén, arra még ráér - mondta nagyapám, és felborzolta a hajam.- Csak nehogy valami hárpiát vegyen el - tette hozzá Krivý Laco, akinek valahogy rossz volt a lapjárása.- Azt sose tudhatja az ember. A Grajcárék Ancsája olyan volt, mint a lépes méz, nem egynek elcsavarta a fejét, miatta többen is levetették magukat a hídról, és nézd meg most. Olyan boszorkányt, amivé vált, még a legnagyobb faszingemek sem kívánnék - fdozofált Francko, de mindjárt le is sütötte a szemét. A nagyapa ugyanis nem szerette, ha így beszéltek a gyerekek előtt.- Nősülni meg kell. így rendelte a Jóisten, és nem tehetsz ellene semmit. Nézd ezeket, mi lett belőlük - intett fejével Krivý Laco a szomszéd asztal felé, ahol az öreglegények ültek.- Az asszonyok ráncba szednék ezeket - káromolta el magát Francko, mire nagyapám sörért küldött, hogy ne halljam további szidalmaikat.

Dlhý Josko alig hallatta a hangját. Hajdan övé volt az egész kocsma, most azonban csak hallgatagon üldögélt a rum mellett, és szívta a Csárdát, azért vásárolta ezt, mert ez volt az egyetlen füstszűrő nélküli cigaretta.

Helenája kitartott mellette, ahogy megfogadta az oltárnál. Amíg a halál el nem választotta őket. Faluhelyen a férfiak szívesen viccelődtek, hogy azért annyi az özvegyasszony, mert az Úr a jobbakat előbb szólítja magához. Tán azért is lett Josko özvegy. A felesége csak ötvenhat éves volt, amikor sírba vitte a rák.

Joskót soha senki nem látta sírni. Egészen a felesége temetéséig. Ekkor értették meg a férfiak, miért nem félt tőle. Gyerekkoromból az emlékezetemben maradt az a kép, amit gyakran láttam a halottak napja idején. Helena sírja körül csendes merengésben állt öt nyúlánk alak, mint a tó körüli magas jegenyék.- Jön a feleséged! - kiáltott Korunka cigány Francko bácsira, aki abban a pillanatban eltűnt az asztal alatt. A kocsmában hatalmas röhej tört ki. A cigány jól ráijesztett Francko bácsira!

Csak Josko nem nevetett. Egy pillanatra felcsillant ugyan a szeme, mint a régi időkben, amikor a nagyapám szokott rákiáltani. Egyszer a tanúja voltam. S azt hiszem, a tekintetében volt egy kis félelem is. Dlhý Josko sem volt kivétel.

Amíg hajdan minden férfi irigyelte, hogy ő volt az úr a háznál, most ő irigyelte egy kicsit a férfiakat. Éppen a félelmüket. A falusi öregemberek félelmét. Az asz- szonyaiktól.

Vércse Miklós fordítása