Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Az eltűnt idő nyomában (2) Dobos lászló szépprózai munkássága (tanulmány)
ARCOK ES MÜVEK FONOD ZOLTÁN Az eltűnt idő nyomában (2) Dobos László szépprózai munkássága A „lent” világa, a „passzív mítosz” kísértése meg a Jelzőkből és szenvedő igékből kibontott” Dobos-regény után, melyben az elnyomottak csak elszenvedni tudják a történelmet, a sorsot36 - ahogy Koncsol László jellemezte az Egy szál ingben című regényt a Hólepedő című müvében (1979) a lélektani regény eredményes, színvonalas kísérletével találkozhatunk. Egy tanítónő életébe ágyazva nem a közösség gondjai izgatják, hanem az egyén problémái felé fordul, a magány és a társtalanság emésztő gondjaival foglalkozik, a „hogyan éljünk” titkait feszegeti. A privát gondok, a magánügyek azonban csak látszólag társadalmon kívüli kérdések, mivel a társadalom számára sem lehet mindegy, milyen magatartásformák, viselkedési normák szerint élünk, s az együttélés írott és íratlan szabályai mennyiben hatnak életünkre, mindennapjainkra. A regény hőse maga sem tudja, mikor kezdődött az ö „különélete” a világgal, és csak a halál árnyékában döbben rá arra, hogy valahol utat vesztett, „magánügyei” átcsaptak a feje felett, és a súlyos autóbaleset egyfajta figyelmeztetés is a számára, ha élni akar, tisztáznia kell, miért és hogyan akar élni. Egy életre és szerelemre született tanítónőről van szó, aki kitűnt szépségével - első munkahelyén, az egyik faluban ezért nevezték el „Csinoskának” -, s a kalandok is csak a sikerélményt erősítik nála. A falu, a maga megszokott életével, nyugalmával, unalmával azonban szűknek bizonyult számára, így került a fővárosba, s a diákköri kalandok után újabbak jöttek. Furcsállja, hogy a férfiak (híre, ismertsége alapján?!) könnyű kalandokra, moziba, erdőszélre stb. csábítják, s udvarlás és behí- zelgő „szövegek” helyett a szoknyája alá nyúlnak. O az igazit várna, aki „társ” tud lenni, s akit érdemes szeretni, azonban folyamatosan csalódnia kell. Hiányérzete pótlására, huszonnyolc éves korára — a kalandokon kívül - nem marad más, mint a száguldás. Egy ilyen száguldás során, amikor éppen szüleihez indul, a sűrű ködben lesodródik az útról, súlyos baleset éri, eszméletét veszti, napokig élet-halál között vergődik (agyrázkódás, zúzódások, gerinccsigolya-törés, végtagok bénulása). Itt és ekkor döbben rá az élet értelmére, az „élni szép, és élni jó” üdvösségére. Hetek múlva mondhatják csak az orvosok, hogy van még remény, s küzdelmük nem volt eredménytelen. A betegágyon „billen” meg benne az emlékek csilléje, s mondja el sorban Hela nővérnek meg súlyos beteg szomszédjának, a „mamának”, addigi élete örömeit, szépségeit meg szerelmi élete „magánszámait”. Visszatérő gondja a kór
