Irodalmi Szemle, 2008
2008/1
SZABÓ LŐRINC Hegyi házamból, vérpiros, kis remény, tavasz s nyár bogara, fedeles szárnyad emelintve vágyad már ki, szabadba vinne, rég látott katica? Vadkan csörtet a havas erdőn s varjaival károg a tél. Bent víz vár, méz, lekvár - ajándék: hétszer-hét nap kell, vagy talán még több is, hogy kint megélj! Túlkorai fény csalt elő: jobb, ha még ablakomba maradsz. Az uj évnek vagy hírhozója, mint a kéményseprő, a gomba s a szerencsemalac, ne menj hát halni, pici Hétpötty! Volna csak itt, példádon át szemeimmel hátra s előre a hét pecséttel zárt jövőbe látna ma a világ! (1954)
/
