Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Bokros Katalin: A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában (tanulmány)
A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában A megújuló nemzeti irodalmak fejlődésének harmadik szakasza a XIX. század negyvenes éveitől 1848/1849-es évekig számítható. A költészetben a valósághoz, az élethez való közeledés ábrázolásmódja kezdett érvényesülni. A közép-európai nemzeti irodalmak költészete a polgárosuló érzelmek kifejezője lett. A korszak egyik jellemzője a hazafias tartalmú és érzelmű költemények elszaporodása, ugyanakkor a szabadság gondolatát is egyre gyakrabban hangoztatták a poéták. A lengyel forradalom iránti szolidaritás sok költőt ihletett arra, hogy versben fejezze ki együttérzését a lengyel néppel szemben. Az irányköÍtészét is gyakori jelenséggé vált a negyvenes évek közép-európai irodalmaiban. A korhangulatból kifolyólag szinte kötelezővé vált az elkötelezettség hangoztatása, a nemzeti lét veszélyeire való figyelmeztetés, a nemzeti függetlenség kivívását támogató gondolatok hangsúlyozása. A romantikus elemek erősen szubjektívvé és individuálissá tették a költészetet, a népies szemlélet viszont a valósághoz való közeledést eredményezte. A demokratizálódási folyamat egyik megnyilvánulásaként a költészetben a népiesség térhódítása figyelhető meg. A népdalutánzatok, a népi versformák alkalmazása, a népi alakok szerepeltetése a műköltészetben tartalmi és formai megújulást hozott. Elterjedtek a rövid lírai versfomák, ugyanakkor a lírai-epikus költészet, a lírai elemeket tartalmazó elbeszélő költemények is népszerűek lettek. A szatirikus és humoros költészet elsősorban az emberi tulajdonságok, a társadalmi hiányosságok kifigurázását célozták. Az antik versformákat az egyszerűbb verselési módok és a népies versformák váltották fel. A költői nyelvben az erőltetett, mesterkélt stílus helyett az egyszerűbb kifejezésmód, a beszélt nyelvhez való közeledés kezdett érvényesülni. Ezek a jelenségek a negyvenes években mind a magyar, mind a cseh és a szlovák irodalomban jelen voltak. A KÖLTÉSZET FEJLŐDÉSÉNEK ÁTTEKINTÉSE A MAGYAR, A CSEH ÉS A SZLOVÁK IRODALOMBAN A XVIII. SZÁZAD UTOLSÓ NEGYEDÉTŐL A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉIG: Magyar irodalom A XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. sz. első két évtizedéig terjedő időszak A világias líra kiszorítja az egyházi tematikát. A klasszikus formák elterjedése. Anakreóni költészet (Csokonai). Antik költők fordítása. Az eredeti müvek idegen minták alapján készülnek. Megjelennek már a népdalmotívumok, népdalutánzatok. Kísérletek folynak az időmértékes verselés meghonosítására, a nemzeti nyelvhez való idomítására. A szerelem irodalmi téma lesz. A hazafias tartalmú költemények elterjedése. A dalciklus elterjedése (Kisfaludy Sándor). Az ódaköltészet kibontakozása. A versesepika jelentkezése. Megjelenik a komikus eposz (Csokonai).
