Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Bokros Katalin: A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában (tanulmány)
Bokros Katalin második felébe, a nyugati irodalmakban ebben az időszakban már elsősorban a realista ábrázolásmód érvényesült. A nyugat-európai irodalmi romantika és biedermeier felvázolásával és ösz- szevetésével e két irodalmi irányzat általános jellemzőire szeretném felhívni a figyelmet, és az európai irodalmi fejlődésen belüli egymásrahatásukat, illetve egy- másmelletiségüket hangsúlyozni. A romantika és a biedermeier tulajdonképpen a kialakuló polgári életszemléletet és az ezzel összefüggő kulturális és társadalmi gondolatvilágot tükrözték, az előbbi még az új gondolkodásmód kialakulásának a kezdetén jelentkezett, az utóbbi már az elvárosiasodott, a reakciós politika következtében gondolkodásában kicsit leszűkült látókörű, de már vezető réteget képviselő polgárság kultúráját fogalmazta meg. Az irodalmi fejlődés nagymértékben tükrözte az egyre gyorsuló műszaki fejlődést és a változó társadalmi folyamatokat. A preromantika és a romantika érvényesítésében az angol írók, költők jártak elöl, hiszen az angol társadalomban jóval fejlettebb társadalmi viszonyok uralkodtak, mint Nyugat-Európa többi részén. Az új gondolatok, irodalmi kezdeményezések azonban a kontinens irodalmaiban (német, francia) is termőtalajra találtak, és a saját társadalmi és szellemi viszonyokhoz igazodva tovább formálódtak. Sajátos műfaji és szemléleti kísérletezések figyelhetők meg többek között a német romantikusok müveiben. Az irodalmi egymásrahatások, ösztönzések Nyugat-Európában is jelen voltak. Ezt bizonyítja az ossziáni dalok népszerűsége, a byronizmus európai térhódítása, Rousseau természetszemléletének követése, Goethe Wertherjének széles körű hatása, a francia romantikus dráma európai sikere vagy Herder kultúrtörténeti elméleteinek nagy európai visszhangja. A romantika meghatározó élménye a francia forradalom, és az ezt követő kiábrándultság, rezignáltság korszaka volt. A meg nem értettség érzését az irodalmi művek romantikus hőstípusai is jól tükrözik (rebellis kívülálló, démonikus alak, nihilista érzelmű, de szabadságra vágyó hős). A társadalmi konvencióktól, a szabályzatok alól való menekülés érződik a természet vagy az egzotikus tájak iránti vonzalomban, az ilyen helyek gyakori felkeresésében is. A szerelem érzésének kifejezése a romantika korában már bátrabb megfogalmazásban jelentkezett, a fantáziát nem lehetett korlátok közé szorítani. A női emancipáció csírái is észrevehetők már a független nőtípusok irodalmi megfogalmazásában, megformálásában egy-egy írónőnek köszönhetően (Madame de Stéal, George Sand, Caroline Schlegel). A forradalmi eseményeket és a napóleoni háborúkat követő kijózanodást, kiábrándultságot józanabb gondolkodásmód, életszemlélet váltotta fel. A központilag irányított politikai felügyelet, a reakciós politika érvényesítése, a szigorú cenzúra hozzájárult ahhoz, hogy a polgár visszahúzódott otthonába, családi és baráti körben töltötte napjait és itt érezte magát biztonságban. A városiasodás és műszaki haladás gyors tempója elidegenítette, elbizonytalanította az egyént, ugyanakkor a valóságra, a környezetére irányította figyelmét. A gyakorlatiasabb gondolkodás az irodalom fejlődését is befolyásolta, ezt bizonyítja a szórakoztatás, a hasznosság
