Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén (2)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET ben úgy húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt az utat egy-két évig járja. " (Hova lett Gál Magda?) Gyermekkorában Mikszáth nagy előszeretettel tartózkodott a szklabonyai kovácsműhely közelében is. Ezt a műhelyt ma már hiába keresnénk a faluban, elsöpörte az új építkezés hulláma. Ott állt valamikor nem messzire Mikszáthék házától, az egyik útkanyarulatban, a régi faluba vezető út sarkán. Az egykori kaszinó emlékét- akárcsak a kürtösiét - természetesen maga az író is megörökítette. Ebből idézünk most: ,,A mi falunkban a kovácsműhely pótolta a klubot és a kaszinót, főbenjáró dolgokkal foglalkozó perszónák itt beszélik meg előzetesen a közügyeket, ez lévén a legalkalmasabb hely a konferenciákra, mert leginkább ez áll összeköttetésben a kontinenssel. Kereket igazító, lovat patkoltató utasok állnak meg hébe-hóba, s magából a helységből is egyik jön, másik jön, ez is, az is tud valamit, s legott osztagnak gyűl meg a hallani való. “ Az író faluját 1910-ben - amelyet akkor épp Kürtabonynak neveztek - Mik- száthfalvára keresztelték. Igaz, a helybeliek kérték ezt, ám hozzá kell tennünk, hogy felsőbb sugallatra. Ekkor állítottak emléktáblát is Mikszáthék házán. A Magyar Nők a jubileum alkalmából hímzett oltárterítőket adományoztak a templomnak; az író jelentőségét Laczkó Lajos plébános, munkásságát pedig Kopcsa Lajos, az egyházi iskola tanítója méltatta. A Hogyan lett Szklabonyából Mikszáthfalva című írásban olvassuk az ünnepély, illetve annak műsora kapcsán többek közt az alábbiakat: ,,Ki- hangzottak Pósa Lajos, Lampérth Géza, Jakab Ödön, Lévay József, Kozma Andor, Szabolcska Mihály Mikszáth-emlékversei, miközben a közönség magyar népdalokat, palóc nótákat hallhatott. De az váltott ki igazán nagy sikert, hogy a kis szlovák gyerekek a műsort magyarul adták elő. Mindez Kopcsa István tanító érdeme: »az ő kitartó buzgalmáról és hazafias ambíciójáról tesz bizonyságot a felmutatott eredmény« (Praznovszky Mihály. Internetes változat) Mindehhez csupán annyi hozzáfűznivalónk lenne, hogy a műsornak eme része nem biztos, hogy mindenkiben osztatlan elismerést aratott. A negyvenéves írói jubileum alkalmával a Vasárnapi Újság 57. évfolyamának 20. száma gazdag anyagot közölt a nagy palócról s a tót atyafiak falujáról. A hetilap több olyan képet is közölt 1910-ben, melyen a község szakrális emlékei láthatók. Mi most ezeket járjuk még körbe, utalva az író műveinek szklabonyai egyházi vonatkozásaira is. A néhai bárányban emlegeti Mikszáth a szegény Csűri Jóskát, a katolikus templom harangozóját, aki annyit harangozott a viharok előtt, hogy „egész hólyagos lett a tenyere“. Tette ezt azért, hogy elkergesse így a határból ,, Istennek fekete haragját“. Majd így folytatja mosolyra derítő írását Mikszáth: „No, ha most ez egyszer ki nem csap az a patak s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó dolog keresztény katholikus falunak lenni - lutheránus vidéken. “ A szklabonyai római katolikus templom nem messzire áll attól a helytől, ahol Mikszáth született. A Borovszky-féle Nógrád megyei monográfa szerint Isten itteni