Irodalmi Szemle, 2008

2008/2 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (20)

Magyar lira es epika a 20. században (20)

Már a kapuig sem tudok kimenni, mondta Széchenyi Ist\’án.

Összerogyott és meghalt.

Már az ajtóig sem tudok kimenni, mondta Berzsenyi Dániel.

Hördült egyet és meghalt.

Már az ablakig sem tudok kimenni, mondta Bolyai Farkas.

Hanyattfordult és meghalt.

Már az asztalig sem tudok kimenni, mondta Csontváry Tivadar.

Körülnézett és meghalt.

Már a csizmámig sem tudok kimenni, mondta Balassa Bálint.

Falnak fordult és meghalt.

Már az orromig sem tudok kimenni, mondta Batthyány Lajos.

Összerogyott és meghalt.

Már az agyamig sem tudok kimenni, mondta József Attila, aláugrott és meghalt.

Már a sarokig sem tudok kimenni, mondta Hűbele Balázs.

(Regnum Marianum)

Az 1956-ban emigrált Határ Győző (1914-2006) a rendszerváltás után megkapta itthon is mindazt az elismerést, ami a klasszikusoknak kijár. Életműve, melynek középpontjába az író s nem egy kritikusa is a Golghelóghi (1976) c. tízrészes misztériumjátékát helyezte, rendkívül sokrétű. A Golghelóghi írója szerint a világot a Sátán kormányozza, olyannyira, hogy még a legnagyobb jámborság is az ő művének tűnhet.

Határ Győző minden münemben alkotott maradandó, de legalábbis kiemelkedő opuszt. A Pepito és Pepita (1963) c. regénye egy misztikus szerelem történetét beszéli el, a még itthon publikált Heliáne (1947) pedig egyaránt eszünkbe juttathatja Huxley utópisztikus müveit és a totalitárius rendszerek lidércnyomásos vilá