Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Csicsay Alajos: Lacza Tihamér Tankönyvek hősei I. c. kötetéről
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Konfűciuszról (kb. Kr. e. 551-479) és Mo-ceről (kb. Kr. e. 470-391). Közben megemlíti Lao-Ce-t is, akiről megjegyzi, eredetileg nem személy volt, hanem egy könyv. Egy röpke gondolat erejéig szerepel Tihamér könyvében Sámuel P. Huntington amerikai újságíró, mint politológus. Huntington a 90-es évek végén egy fölöttébb érdekes könyvet írt A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címen. Ő a mai társadalmakról, amelyeket civilizációknak nevez, azt állítja, kivétel nélkül vallási (filozófiai) rendszerek szerint differenciálódnak. A nyugatinak, amelybe mi is tartozunk, alapja a keresztény kultúra, a kínaié pedig a konfucianizmus. Máig tartó hatása nélkül aligha lenne lehetséges, sőt sikeres egy kommunista ideológia irányításával működő piacgazdaság. Megint csak azt tudom mondani, egy ismeretterjesztő író azáltal, hogy puszta tényeket ír le és hozza azokat összefüggésekbe egymással, rengeteg gondolatot képes ébreszteni, és újabb asszociációk láncolatait elindítani. Az indiai matematikáról mindnyájan tanultunk, olvastunk valamit, ha mást nem, bizonyos számrendszereket juttatnak eszünkbe. Tihamér nemcsak felidézi már- már feledésbe merülő ismereteinket, hanem olykor történelmi jelentőségű, egymásra épülő gondolatokra hívja fel a figyelmünket, például a nulla történetének leírásával kapcsolatban is. A kiemelkedő arab tudósok közül, akiknek rengeteg felfedezést köszönhet a világ, Avicennán kívül alig ismerünk valakit. Legfeljebb annyit tudunk (tudtam róluk én magam is), hogy sok volt közöttük az alkimista, az alkímia pedig, mint egykori áltudomány, eleve rossz irányba vitte a kutatást. Elhittük. Tihamér arra törekszik, hogy téves nézeteinket, meggyökeresedett előítéleteinket ne csak cáfolja, hanem gondolkodásmódunkat helyes mederbe terelje. Könyvének utolsó fejezetével, amelynek azt a címet adta: A kolostoroktól az e- gyetemekig, azt a szándékot jelzi, hogy sok fontos mondanivalója van még számunkra. Remélhetőleg megcáfolja majd azt a már beidegződött téves felfogást is, hogy az emberiség történetének legsötétebb korszaka a középkor volt, amiről már tudjuk, hogy nem igaz, csupán a bizonyító tények állnak még szűkösen a rendelkezésünkre. Még sok mindent el kellene mondanom Lacza Tihamérnak e szerény kivitelezésű, de fölöttébb tartalmas munkájáról, többek között azt is, hogy mekkora gondot fordít egy-egy máig élő fogalom első megjelenési formájára, hogy milyen kitűnő pedagógiai érzékkel kezeli a száraz tényeket, milyen leleményesen ébresztgeti az olvasó érdeklődését, színezi saját írói stílusát és épít be magvas gondolatokat figyelemfelkeltő történetekbe. De hagyjunk valamit az olvasónak is. Hiszen a tudományos ismeretterjesztő irodalomnak legfőbb erénye, hogy a felfedezés sok-sok örömével ajándékoz meg bennünket. Köszönjük e nemes ajándékot. Jó egészséget, további jó munkát kívánok a szerzőnek, és mindenkinek, aki megtisztelte jelenlétével e könyvbemutatót. Csicsay Alajos * Elhangzott a Katedra Napok október 23-i könyvbemutatóján.
