Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Kovács Győző: Ágh István „fénylő Parnasszusa”
KÖNYVRŐL KÖNYVRE „Minden egy máig megíratlan költemény előérzete volt, ahogyan hangomon visszhangozta az apátsági templom Csokonait. Az én valóságom lett az ő verse. Ám csak most jut eszembe, merre is mentem én oda. Bobán át, egyetlen utazással, micsoda fénylő Parnasszus alatt vitt a vonat Berzsenyi, Kisfaludy Sándor, Batsányi szülőföldjén keresztül!” Miként lobbant el ez a nagy tehetség, aki - mint Ágh István írja - „világokat teremt a nyelvből”. A tűnődő kérdésre még válasz is alig érkezhet. Ezek a költők küzdöttek a magánnyal (Csokonai is, Balassi is, Ady is) — s itt, e ponton újabb találkozás Ágh István személyes életével: ő is „nehezen viselte- tűrte” az egyedüllét magányát (Kidöntött fáink suttogása c. kötetében). Kötetének kivételes pozitívuma: költő kíséri nyomon nagy elődök és minták emberi és költői mindennapjait, figyeli a „vers születését”. Ez mindhárom kiválasztottra érvényes. Nem véletlen az első fejezet címe: Az én Balassim. A középső nagy fejezet (a „Csokonai”) pedig költészetileg, verstanilag összekötő kapocs Balassi és Ady között. A költészet - a szerző esszéiben - nem „steril” módon tárul az olvasó elé. „Egy nagy mocsár, a förtelem. Mégis rímek hajnala” - írja Adyval kapcsolatban; „a szökés nem oldja meg a válságot, de egyik legnagyobb Ady-vers, A föltámadás szomorúsága ott születik a Csorba-tónál” - írja máshelyütt; vagy a költői és emberi sorsról: „A nagy Elet, múlás, bukás, csőd, sóhaj, átok” sír (ez) alkotásokban, mint végeredményben. A költő emberi sorsa. Hogyan születik a vers? Ezt személyesen is átéli Ágh István, hiszen ezt mintegy „feltárja”, rögzíti előző kötetében, A kidöntött fáink suttogásában is, a költészet és valóság relációjában, csodálatos kölcsönhatásában és eredményében. Ebben az összefüggésben, ilyen értelemben nincs külön költői életrajz és külön költészet, poétikai elemzés. Mélységekben és magasságokban, bukásokban és emelkedésekben, fájdalomban és örömben, fellegek alatt és napsütésben: születik a vers, a költészet, - amelyet a kortársak vagy késő századok nemzedéke csodál és értékel, elemez és magyaráz. Ez -jelen esetben - Balassira éppúgy vonatkozik, miként Csokonaira vagy éppen Adyra. Ágh István, ilyen relációban, összeköti a dunántúli Iszkézt Balassi-Csoko- nai-Ady életének tájaival, életútjaik buktatóival, a versek megjelent „csodáival”; költészettel és valósággal. Hogyan lehetséges az, hogy a leglehetetlenebbnek, legképtelenebbnek tűnő élethelyzetek „teremnek” csodálatos verseket? Olyanokat, melyek valóban és joggal „fényesítik” a (magyar) Parnasszust. Mindez teli van titkokkal, s nemcsak Ady költészetében. Titkolt utak, titkolt szerelmek, titkolt vagy alig rejthető fájdalmak és örömök. Az utak titkokkal fonódnak össze, még akkor is, ha - sok az önvallomás; de jó lenne sokszor megfejteni e titkokat! Immanens módon - eredményében - a költői nyelv varázsáról szólnak. A megértésben, a megfejtésben Ágh István keresi az utakat; utak Csokonaihoz, utak Ady Endréhez, utak bátyámhoz (Nagy Lászlóhoz); s ennek nemcsak kül
