Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Kiss József: Kölcsönhatások és kapcsolatok a magyar-szlovák történelemben (Beszélgetés dr. Boros Ferenccel)
SZEMTŐL SZEMBEN disszertációját a két világháború közti magyar-csehszlovák kapcsolatokról. Ebben az időben információkat szerezhettem a szlovákiai magyarok aktivitásának megélénküléséről, a legtöbbet talán Csizmadia Dezső nyitrai kollégától, aki ebben az időben Pozsonyban tartózkodott. Figyelemmel kisérhettem a szlovák sajtót, médiát. Közben 1968 februárjában Budapesten a kommunista- és munkáspártok konferenciáján a Jozef Lenárt által vezetett csehszlovák delegáció mellé osztottak be kísérőnek, miközben feleségem ekkor kabintolmácsként dolgozott a konferencián. Módomban állt a delegáció tagjai között uralkodó hangulatot, eltérő véleményeket érzékelni az országban már elkezdődött bonyolult folyamatokkal kapcsolatban. Ez különösen jól mérhető volt a pártközpont külügyi osztálya vezetőjének hangulat- és véleményváltozásán, amikor néhány hónappal később Budapesten járt és meglátogatott bennünket otthonunkban. Valójában tehát ebben az időben benne éltem az események sűrűjében s rendszeresen fordítottam cseh és szlovák nyelvű politikai anyagokat, nyilatkozatokat. Volt olyan időszak, amikor a reggeli órákban a munkámat a KISZ Központ külügyi bizottságán kezdtem, sajtószemlét készítettem a cseh és szlovák napisajtóból. Az érdeklődés mindenekelőtt a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, a CSM, magyarul a CSISZ politizálása iránt mutatkozott meg elsősorban. * Nyilván a CSISZ felbomlása, önálló rétegszervezetek laza koalíciójaként szerveződő szövetség létrehozására irányuló törekvésekre volt kíváncsi a magyar- országi politikai vezetés. Mennyire terjedt ki a figyelem az önálló magyar nemzetiségi ijúsági szervezet létrehozását szorgalmazó mozgalomra, amely szándék valóraváltását végül is megtorpedózta a szlovák szervezetek magatartása?- Feltehetően ez sem kerülte el a figyelmet, de a fő figyelem a csehszlovák társadalom gyorsuló polarizálódására irányult, közismert, hogy a nemzetiségi kérdés ebben az időben még eléggé a periférián helyezkedett el a magyar politikai gondolkodásban és érdeklődésben. Összességében úgy él bennem ez az augusztusi eseményeket megelőző időszak a maga rendkívüli, az események gyors és folyamatos változásaival, ami nem adott módot arra, hogy tisztán lássa valaki, mi fog történni, hova vezet mindez. Azok, akik Csehszlovákiában jártak, aggódva érkeztek haza s nem jósoltak kedvező kilátásokat. Emlékszem, az egyik újságíró ismerősöm azzal tért vissza, hogy Csehszlovákiában „lőni fognak”, vagyis holmi polgárháborúra utalhatott, úgy vélekedett, hogy a szovjetek a nyugati határt minden bizonnyal erősen lezárják. Arató Endre barátunk, aki hosszabb időt töltött Szlovákiában ekkortájt, nagyon pesszimista képet nyújtott a helyzet alakulásáról, részben a belső folyamatok alakulását, másrészt a Varsói Szerződés várható magatartását latolgatva, anélkül, hogy érdemben állást foglalt volna. Én eléggé speciális helyzetben voltam családi körülményeim következtében is. Ebben az időben gyakran jutottam bizonyos információfoszlányhoz feleségem
