Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - Pomogáts Béla: „Erős igazsággal az erőszak ellen” - Babits Mihály a második világháború idején -
Pomogáts Béla dalom; s hálás vagyok ennek a hatásnak. S nemcsak a nagy orosz irodalom döntő hatására gondolok. Hanem például szláv szomszédaink népköltészetének hatására is, amely a magyar irodalomban már Vitkovicsnál, Bajzánál megjelenik s a magyar népköltésben bizonnyal már sokkal régebben. (...) A szellemi együttműködés alapja két nép irodalma között semmiesetre sem lehet politikai alap. Nem arról van tehát szó, hogy egymás szellemi termékeit udvariasan vagy valamely barátkozási politikának megfelelően pártoljuk vagy dicsérjük. Inkább arról, hogy egymásban ne az idegent lássuk, hanem egyazon nagy európai kultúrának testvéri részeseit, s eszerint figyeljük, ismerjük és ítéljük meg egymást, ugyanavval a tárgyilagos szeretettel és szigorúsággal, mint magunkat.” Az európai szellemiség hagyományainak állandó előtérbe állítása vagy a szomszédos nemzetek kultúrájához való közeledés ugyanazt a szellemi stratégiát szolgálta, mint a náci német birodalom ideológiai és politikai befolyásának elhárítására irányuló igyekezet. Ez a stratégia a harmincas és negyvenes évek fordulóján a szellemi ellenállás, közelebbről a Szellemi Honvédelem mozgalma célkitűzéseihez igazodott. A Szellemi Honvédelem mozgalma Szabó Zoltán kezdeményezésére a Magyar Nemzet című napilap körül alakult ki, nagy erővel hangoztatta a nemzeti függetlenség védelmének elvét, ellenezte a tengelyhatalmak melletti elkötelezettséget, és követelte a semleges státus fenntartását. A magyarság függetlenségi és demokratikus hagyományainak gondozását vállalta, támogatta a szomszédos népekkel, elsősorban a délszláv nemzetekkel történő együttműködés ügyét (ez különben Bajcsy-Zsilinszky Endre stratégiai célkitűzése volt), és meg akarta erősíteni a magyar kultúra hagyományos európai, kivált francia kapcsolatait. Képviselői között egyaránt helyet kaptak a konzervatív reformerek, a polgári liberálisok és radikálisok, illetve a népi mozgalom hívei. Ezt a mozgalmat támogatta Babits Mihály is, midőn szót emelt a nemzeti függetlenség és az egyetemes humanizmus eszméi mellett, és bekapcsolódott a szellemi ellenállás küzdelmeibe. A költő, aki korábban idegenkedett a politikai élet harcaitól, s inkább eszmei, illetve etikai állásfoglalásra vállalkozott, most minden betegséget, testi elesettséget meghazudtoló szellemi bátorsággal és harci kedvvel lépett fel a politikai élet küzdőterén. A háború háborúja című, közvetlenül a lengyelországi német invázió után írott reflexiójában, amelynek megjelenését a katonai cenzúra akadályozta meg, a következőkben buzdította ellenállásra a szellem embereit: „A hadállások nem változtak, a háború ma is az anyagot és a kényszert képviseli, a könyvek pedig a szellemet és szabadságot. És mégis valami nagy változás van, ahogy a szellem szembefordul az anyaggal és vakmerő elveivel: a pacifista hangok mintha nem volnának időszerűek ma. (...) A harc voltaképpen a harc mögött folyik, s nem az országhatárok fontosak, hanem a szellemi határok. Ez az a harc, amelyre gondolva még Krisztus is a kardot emlegette. Ezt a harcot végig kell vívni; semmiféle pacifizmus nem használ itt többé.” A költő, aki addig mindig a békét hirdette, most harcra buzdított: a szellemi ellenállás bátor küzdelmeire.
