Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Kopasz Katalin versei (törött lélek, tudatalattid hatalma, felborult világ, rövidzárlat, adogatás, tűnődés, kiáramlás, kivetve)
Kopasz Katalin versei törött lélek egyszer csak összedől benned minden, megpróbálod helyreállítani a rendet, de nem megy! előretekintés! talán, ami segíthet?! a néhány jót keresd, amiből építkezhetsz! így egyszer össze kell hogy illeszd újra a részekből a rendet. tudatalattid hatalma ösztönök, indulatok búvóhelye addig, míg a hunyó rájuk nem talál s szerephez nem juttatja őket, akkor beindul a mindent elsöprő gépezet „csodás a hatalom mámorában lubickolni” mondja a hatalmas ő különösen jól érzi magát, ha néha átveheti az irányítást, mohóságban sem ismer határt! ügyesen bekebelez mindent, ami rossz, gonosz, szóval irtózatos s mire észreveszed, már a beindult gépezet markában remegsz, felborult világ kiborított táska tartalma szanaszét hever a világ szóródott szét az élet terein apró részekben hever most bensőm a pszichológus boncasztalán kiterítve várva az éledésre.
