Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - 125 ÉVE SZÜLETETT - Juhász Gyula: De profundis, Lassan búcsúzom..., Fehér éjszakák
Juhász Gyula Téged is köztük, ifjú, sugaras nő, Ki nem hoztál rám semmi bánatot. Fehér éjszakák lsmered-e- az álomtalan éjét, Mikor a szívünk még szűz és beteg, Mikor fehérek még a remények, Mikor bárányok még a fellegek? Ismered-e a könyvek közt virrasztást, S a könnyek közt virrasztást ismered? Mikor a csönd elringat puha karján, És várnak ránk nagy ismeretlenek? Az éj körülfoly, mint valami tenger, O, tengerek, álmok, könnyek, betűk, O, élet, merre szívünk szállni nem mer, Ó, távol partok, távol hegedűk! Valaki már ránk vár, s dalolni késztet, De még csalódni korán lesz, korán, Melyik csillag az, melyben vágya éghet: Az a szökés vagy az a halovány? O, szomorú szép, álomtalan éjek, Engem ti nem ringattok már soha. És nem borít e! a fehér remények S fehér virágok csöndes zápora. Szelíd igába nem fognak a könyvek, S a könnyek áldását nem ismerem, S nem nézem a rám ragyogó jövőnek Kék csillagát a fehér éjeken...
