Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: „...az utolsó szó a kommentátoré” (Vladimir Nabokov Gyér világ című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Kulcsfontosságú eleme a Gyér világnak a szójáték. Nabokov müvében a realista irodalomból ismert „beszélő név” jelenségének továbbfejlesztésével találkozhatunk, amely elemet akár „tükröző név”-ként is nevezhetnénk, tekintettel arra, hogy a kommentárszerző Kinbote „bűvös zemblán” anyanyelve nem más, mint a „tükör nyelvé" (248.). Kezdve onnan, hogy a „Kinbote” név a fiktív zemblán nyelven „királygyilkos” jelentéssel bír, ami arra utal, hogy az a király, aki „identitását elsüllyeszti a száműzetés tükrébe” (273.), tulajdonképpen királygyilkos, folytatva magának Zemblának a nevével, amely egyrészt az orosz „zemlja” szóval, másrészt' az angol „resemble”-vel is hangzásbeli rokonságot mutat, utalva egyrészt Oroszországra mint Nabokov hazájára, amelyet ő is elhagyni kényszerült egy „unalmas és fölösleges” forradalom miatt, másrészt a hasonlóságra, ami a zemblán uralkodó és a titokzatos Kinbote között fennáll, de ezeken a példákon kívül, amelyek meghatározó fontossággal bírnak a cselekményt illetően, számtalan különböző köny- nyed és tarkabarka szójáték és tükörjáték bukkan fel a regény lapjain, a poémában, a kommentárokban, de még a szöveghez csatolt mutatóban is. Kinbote több helyütt is gunyorosan utal rá, hogy a szójáték költő barátjának, John Shade-nek volt a mániája, az olvasó azonban kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy Kinbote ugyanúgy megszállottja a szójátékoknak. Az ellentmondás magyarázataként felmerülhet a lehetőség, hogy Kinbote megint csak hazudik, s itt már egészen közel állunk ahhoz a konklúzióhoz is, hogy talán Shade egész személye Kinbote fantáziájának a szüleménye. Hiszen másképp hogy magyarázhatnánk például a költeményben fellelhető homályos utalásokat, amelyek Gradusra, a bérgyilkosra vonatkoznak, s melyeket a kommentátor csodálatos véletleneknek nevez. S Kedvelt Károly, a száműzetésbe kényszerült zemblán uralkodó talán szintén Kinbote agyszüleménye csupán, vagy legalábbis kettejük azonossága az, amint arra utolsó jegyzetének végén maga Kinbote is utal? Nabokov kibogozhatatlannak tűnő keresztrejtvényében mindezen megfejtések lehetségesnek tűnnek, a lényeg, hogy az olvasó, aki eleget tett a szerző(k?) meghívásának ebbe a, számára testi épségének biztonságát nem veszélyeztető kalandba, élvezze a tévelygést a színes pillangók, kényes királynék és játékos költők világában. A müvet Tótfalusi István fordította magyarra. (Európa Könyvkiadó, 2008. 328 old.) Szalay Zoltán
