Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - TANULMÁNY - 125 éve született Babits Mihály - Szalay Adrianna: Poétika és textológia: a szecesszió stílusé és a Halálfiai kritikai kiadása (Kísérlet az irodalmi szecesszió összetevőinek/formavilágának vizsgálatára)
Poétika és textológia: a szecesszió stílusa és a Halálfiai kritikai kiadása Szervusz, Imrus! - A »szervusz«, a tegezés egyszeriben Sótot idézte; (áthúzva: »mert pesti kollégáival nem tegeződött Imrus«) s Imrus csakugyan sóti iskolatársát ismerte föl, Várkonvi Bélát, az egykori legjobb tanulót, kissé megnyúlva, s kunkor bajuszkával az orra alatt. Különös volt, mint egv kisértet, e környezetben, föltámasztva csípőiét meghailó (áthúzva: »elegáns«) sétapálcáiával s füstkarikákat eregetve cigarettájából.” Imrusnak a kávéház képével összekapcsolt impressziói is jelzik azt a problémát, melyet a bevezetőben már vázoltam, s melyek a szecesszió élményanyagát képezik. A kávéház jelezte a határt a falusi és a városi Magyarország között. De nemcsak az urbanizálódás igénye tette őket népszerűvé, hanem a bekövetkezett szellemi erjedés is.32 A közölt részletekben ez a folyamat jól érzékeltethető, ill. maga az ábrázolás plasztikus, hol a kézirat, hol a regény javára. A kéziratban szereplő kávéház nagy fénye a regényben szokatlanra változik, melynek sugarában Imrus a gerincét kihúzva keres asztalt; eltekintve a kéziratbeli változattól, ahol Babits Imrus kissé meggörnyedt alakjáról beszél. Lehetőség nyílik ezáltal a ’gerinc’ metaforikus értelmezésére, annál is inkább, mivel a kézirat folytatásában Imrus gondolatait közvetítve kaszt, demokrata és osztálygőg kifejezések olvashatók. Érzékletesebb az a leírás, mely a Schapringer családdal asszociálódik, és maradandó alkotás megteremtéséig hevíti Imrust, mely a regénybeli változatból kimaradt. Az Imrus érzésvilága mögött meghúzódó probléma mögött a már említett 19. században egyetemessé váló világgazadaság, vele a tőkés fejlődés kiéleződő osztálykonfliktusai állnak. Herczeg Ferenc emlékezéseiben53 olvasható, hogy a magyar értelmiség 1867 után a második világháború végéig hatféle rétegből tevődött össze. A magyar ho- norácior réteg a valódi nemesi titulus birtokában, ellentétben vele a birtokát vesztett nemesség, aki kenyérkereseti szintre csúszott, ugyanakkor jelentős hányaduk a polgári társadalom megteremtésének híve lett. Imrus őszintén demokrata volt - olvashatjuk a kéziratban. Míg a regény kihúzott gerinccel jellemzi, a korábbi kissé meggörnyedt alakja helyett. A századforduló környékét a válságérzet és a megújulási törekvés együttesen jellemzi. A tudomány lendületes előretörése ellenére elbizonytalanodás volt tapasztalható a társadalmi közérzetben, és éreztette hatását a művészetek addig érvényes valóságfelfogására is. A korszak irodalma a belső alakító szellemnek és a külső formai megjelenésnek egészen új megnyilatkozásait hozta magával. Babits e regényében a tárgyi világosság mellett jól érzékelhetően helyet kap a szubjektív látás- és felvevésmód, mely a valóság elemeit az érzéshangulatok határozatlan területére vitte át, s az élménymód lett meghatározó: a „kisétált lábak maguktól is behúznak a puha, meleg helyre” és hasonló meghatározásokat találunk a regényben. A valóságélmény eltérő feldolgozásaival magyarázható a regény és a kézirat többsoros eltérése: Imrus bukott, majd züllött királyként tekint magára a regényben, és a kávéház pompája kápráztat helyett sértette, mely mélyebb belső lelki tartalmat
