Irodalmi Szemle, 2008

2008/11 - TANULMÁNY - 125 éve született Babits Mihály - Szalay Adrianna: Poétika és textológia: a szecesszió stílusé és a Halálfiai kritikai kiadása (Kísérlet az irodalmi szecesszió összetevőinek/formavilágának vizsgálatára)

Poétika és textológia: a szecesszió stílusa és a Halálfiai kritikai kiadása

A magyar próza legmélyebb és legigazabb hangja nem a magasan szárnyaló hegedűszó, inkább a gordonka zenéje19.

Az élet- és tudatszeletek együttes rögzítése20; „átképzéses beszéd”, belső monológ, „vox populi” jelenség ~ „kollektív kommentár”. Fenyő István hívja fel a figyelmet21 a babitsi mondatkompozíciókra, ahogyan az egyes regényfigurákat egyéniségük szerint beszélteti, majd szempillantás alatt átvált metonímiákat hordozó, egyetemesítő szerzői reflexióra, onnan pedig esetenként a spontánnak tűnő, az anekdotikushoz közelítő ábrázolásra.

Az érzetek, hangulatok, dimenziók egységéből a valóság lényegének újraalkotása - túllépve a részletek naturalista halmozásán, és a pszichikum belső egyensúlyvesztése miatt a benyomások rögzítésének művészetéhez vezet. Leó Spitzer „benyomás-művészet”-ről (eindruckskunst) beszél, aminek lényege, hogy nem a dolgok ábrázolására kell törekedni, hanem a dolgokról alkotott futó, múló benyomásokat kell megalkotni, visszaadni mindazt, amit az érzékszervek felfogtak, ezért igyekszik az impresszionizmus a pillanatnyi megragadására és visszaadására, az akusztikai jelenségek utánzására, ami eddig ismeretlen finom árnyalást tett lehetővé.22

Tolcsvai Nagy Gábor az irodalom vizualizáló jellegéről beszél, amikor háttérbe szorul a részletező leírás s vele együtt a független, mindentudó elbeszélő nézőpontja is. Az autonóm egyéniség, a psziché, a tudati folyamatok lesznek fontosak, s a világ látható ábrázolása, a prózai mű eseményeinek vizuális leírása egyre inkább e tudati folyamatokon keresztül történik. Imrus kéziratbeli sétáját Babits kétségbeesett nekieredésre módosítja, utalva a fiú lelkiállapotára, érzéseire, a továbbiakban pedig a szabadság hasonlataival érzékletesebbé téve - ellengő angyalokkal, fölmagasztosulássa\, egek támlásával, végül pedig csupán a kéziratban intertextu- alitással utalva a leírás metaforikus jellegére: egy fiatal életremény.-Horváth Mária szerint23 már a szimbolizmusban is jelen van a szecesszióra visszavezethető érzékiség. Van idealisztikus komponense, mert a közvetett ábrázolás formája, a tárgy bizonyos vonásait leplezi, egy másikat fölfed, s ezáltal a szimbolikus elem mindig más összefüggésben jelenik meg, lehet akár irracionális asz- szociáció, és mindig személyes élménybeli összefüggésben. Ez utóbbi az azonos - objektív - tapasztalásnak különböző értelmet ad. Ezért a szimbólum értelmezéséhez beleérző megértés szükséges. Esztétikai törekvése is hasonló a szecesszióéval: soha nem hallott szavakat alkotni a testi-lelki érzések kifejezésére. „Imaginatív stílus”- a kép történéssé, élménnyé válik, s a szemlélőnek saját belső látomásként újra át kell élnie. Imrus víziói a séta során érzékletesebbé válnak, már a megnevezés cseréjével: kétségbeesett nekieredés, néptelen utcák helyett zárkózott csönd, ellenállhatatlan forgatag helyett ragadó forgatag, repül helyett menekül a körút felé, ’’vers volt a világ” helyett zengett a világ; kiegészül a regény újabb asszociációkkal is: egy halálraszánt kártyavesztes víziójának képével.

Vannak olyan gondolati törekvések, melyek keretbe zárták a szecesszió