Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Gágyor József versei (Se itt, se ott, Énekeljünk!, Kiáltvány, Anyanyelv)
Gágyor József versei Se itt, se ott Én, kis vessző a mondat közepén, Hazátlan árva, bús szegénylegény, Két tenger között, se itt, se ott, Mint akit Isten s ember elhagyott. Szavakon túl, a mondat partjain Hullámraj zúdul rátok, társaim, S a hullámokban űzött halak, Aranypikkelyes, elnémult szavak. Felkiáltójel, te megteheted, Ordítsd és üvöltsd, ahogy csak lehet: Uram, a tenger, nézd, elveszünk, Vesd ki hálódat, ments meg életünk! Kérdőjel, tudom, te megkérdezed: Uramisten, ezt hogy engedheted? Már megbünhődtük a tegnapot, S a büntetést te mégis folytatod? Üzenjetek, hogy küzd-e még a pont! Ha a hullámraj csöpp testére ront, Élteti-e még reménysugár, Vagy már elnyelte őt a tengerár. Énekeljünk! „Fiaim, csak énekeljetek!’’ Tompa Mihály Ahol a törvény Szülője önkény, Dalolhat-e ott, Kit húz az örvény? Kinek hazája
