Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Keszan Andrea versei (Őrizd meg..., a tükör már megrepedt, Ne gyújtsatok...!, Impresszió I., Impresszió II., Városi barangolások, A harmadik világ gyermeke)
Keszan Andrea versei pökhendien pöfékelnek a robogók vadul kacagnak az éjszakai pillangók eltévedt hegyi sas elpottyant egy-egy fiókát a hentesek boltja előtt készül már a reggel konyhából szivárog az illata kissé füstös és túlpirított alig hogy felkelt vattacukorfoszlányokba burkolódzott a nap a minap valaki kiszállt valaki csak lépeget a frissen aszfaltozott utakon A harmadik világ gyermeke szíve eped bimbó nyílik teste reped álmodtam magamnak házat házban kiságyat kiságyban nagy várat várban szivárványruhájú babákat... mama mit jelent ez az álom? kérek narancsot hatalmas kalácsot mama mi az amire vágyom? folyik a nyál gyomor korog a gyomor fáj püffedt has a lábszár nádszál kiguvadt szemében az álom vár... Gyermekem majd egy napon... Gyermekem karjai nyakamon... meddő j'öldbe: kiságyába rakom.
