Irodalmi Szemle, 2008

2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Czakó Gábor: Nyelv és zene (tanulmány)

Nyelv és zene

nal, amely mintegy közös „ős”-nek, dallammagnak tekinthető. „Ezek bonyolult, oktáv terjedelmű, ereszkedő, bizonyos esetekben pontos kvintváltó, legtöbbször négysoros dallamok. ” Sőt, azt is kirajzolta a számítógép, hogy a szűkített „keleti” csoport szicíliai, karacsáj-balkár, mongol és magyar négyesének vizsgált zenekincsében 49 közös dallamcsoport található! Ezzel szemben a „nyugati” népzene nem szerveződik egy vagy több mag köré, a kevés közös elem - 9, illetve 6 - elszórtan helyezkedik el a gép által készített „ősnyelv-térképen.”

Ki-Mo-Szic-An

Kar-Ma-Szt 9 Szic-An-Kar-Ma. 49 Fi-Ném-Lux-Fr, Le-Fi-Ném-ISA, 6

S

,YV~YV

2. ábra

Bal: A keleti mag típusai az ősnyelv térképén, néhány jellemző dallamvonallal. Jobb: négy nyugati kultúra közös típusai a térképen, és néhány dallamvonal. (Juhász, 2008.)

A dallamvonalak az ötvonalas kottán értelmezhetők. A keletiek egységes nagy hangterjedelmű ereszkedő, a nyugatiak kis hangterjedelmű, változatos típusok.

Ezek az egyezések igen egyszerű, kis hangterjedelmű, laza szerkezetű dalocskák. Vagyis a „dallammag” léte nem szükségszerű.4

Annyi biztos, hogy népzenénk, akárcsak nyelvünk, nemcsak ezer esztendeje szilárd tömb, hanem messzi rokonságok egyesítője is. Bartók Béla valami hasonlóra gondolhatott, amikor így írt: „Az a gyanúm, hogy a földkerekség minden népzenéje, ha elegendő anyag és tanulmány áll majd rendelkezésünkre, alapjában visszavezethető lesz majd néhány ősformára, őstípusra, ős — stílus - fajra. ”