Irodalmi Szemle, 2008

2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Imre László: Értékrend és generációváltás (előadás)

Értékrend és generációváltás

Befejezésül: a pályakezdés kérdéseiről azért is nehéz szólni, mert legfeljebb annyi mondható el: eddig erre meg erre akadt példa. Ez azonban nem sokat bizonyít, hiszen nincs arra garancia, hogy irodalmi folyamatok, értékrendváltozások, pályakezdések és érvényesülési modellek az elmúlt évtizedek vagy évszázadok módján alakulnak. Vannak mégis kételytelenül vállalható tézisek. Az egyik: a művészet, az irodalom olyan kikezdhetetlen értéke nemzetnek és emberiségnek, ami nélkül feltartóztathatatlanná válhat az amúgy is fenyegető degenerálódás: tehát az irodalom rangjának, fontosságának alapeivéhez indokolt ragaszkodni. A másik: mindenki megtapasztalhatta, hogy mennyire redukált egy akár csodálatos színházi előadás a magános TV-néző számára, mennyire más és több jelen lenni, s mennyire inspiráló a színész számára is a közönség: a nézők visszafojtott lélegzete, nevetése, megilletődöttsége, könnyekkel küszködő megrendültsége. Ehhez hasonló figyelemre van szüksége minden induló nemzedéknek, arra az ihletre, hogy egy nemzet élni akarásának és életre méltóságának romolhatatlan bizonyítéka az értékes irodalom gyarapodása. Értékrendek, értékhangsúlyok elmozdulhatnak, módosulhatnak, a lényeg a gazdagodás. Valószínű, hogy Berzsenyi Dániel költészetét egészen más okból és céllal fedezte fel Füst Milán, mint Németh László. Valószínű, hogy Kosztolányit más megfontolásból idézte meg a ma méltatlanul keveset emlegetett Kiss Ferenc irodalomtörténész, mint (mondjuk) Tandori. Épp a hagyománynak ez a szélessége az, ami reményt ad a most s a holnap indulóknak arra, hogy lehetséges, sőt érdemes mindezzel kontaktusba kerülni, s mindenre új megoldást találni.

* Elhangzott vitaindító előadásként augusztus 13-án a Tokaji írótábor plenáris ülésén

Tél a Csallóközben