Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Tamás Menyhért: Illyés (vers)
Magyar táj, magyar ecsettel A greenwichi Az idők mindig olyanok nem leled bennük otthonod mert zsarnok ül fönt és ezer kis kényurat potyogtat el mert a szabadság végtelen s határt nem tud sok védtelen a másikét sem ismeri így jaj nekem és jaj neki jobb ha szűkíted körödet ilyenkor és berendezed kire fölnézel házi szent és körülötted regiment fegyverhordozód talpasod s napi győzelmed számolod basa kornak széles hónában mindenki így jár el hiában és délköréről azt hiszi éppen övé a greenwichi TAMÁS MENYHÉRT Illyés I. Keresem, s még sokan sokáig keressük a legkézenfekvőbbet: honnét, milyen mélyről forrásol a hűség, meddig köt, köthet magához a szülőtáj, fonatol hűt- lene után, mint ahogy utánad is Párisig fonatolt; nap-nap küldte forró rejtjeleit - hazahívó volt minden üzenet, hogy az altatott cseléd- és zsellérsor árnyékán túlra, fia-messzéig elevenítse fájdalmát... II. Pusztát odahagyni, az első grádics magaslat, a második, óhatatlan, egyre fel-
