Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Napló
MEGHALT BARTA GYULA FESTŐMŰVÉSZ Szeptember 11 -én, a pozsonyi ruzinovi/rózsavölgyi kórházban 86 éves korában elhunyt Barta Gyula festőművész, a hazai magyar képzőművészet kiemelkedő alakja. Barta Gyula Párkányban született (1922. november 23-án), az érsekújvári és az esztergomi gimnázium diákja volt, majd Dunaszerdahelyen érettségizett. Budapesten (1941/42- ben) Gallé Tibor Képzőművészeti iskolájának a hallgatója, majd a pozsonyi Szlovák Képzőművészeti Főiskolán Mudroch, Mally és Milly professzorok növendéke. Később Pozsonyban és Dunaradványon élt. A Párkány környéki tájat szívébe és emlékezetébe zárta, s a gyermekkor emlékei későbbi munkásságát is áthatották. A harmónia és az emberség az alkotóművész credóját jelentette egész életében. Egyéni kiállításai révén munkásságát Pozsonyban, Trencsénben, Nyitrán, Krakkóban és Komáromban éppúgy ismerték, mint Érsekújváron, Szencen, Dél-Csehországban vagy szülővárosában, Párkányban. 1975-ben Cyprian Majemík-díjjal tüntették ki, 1989-ben Érdemes Művész állami kitüntetésben részesült, 2002-ben Posonium Művészeti Díjat és szülővárosa Pro Űrbe díját nyerte el. Meghatározó élmény volt számára, hogy az elmúlt évben reprezentatív, háromnyelvű monográfiája jelent meg az AB-Art kiadásában. (A kötetet Varga Lajos tervezte.) Barta Gyula meghatározott életművet hagyott ránk. Embersége, csendes, sugárzó életakarása példaértékű! Halála fájdalmas vesztesége képzőművészetünknek. „Rendteremtő szándékát”, a keresett és „meglelt harmóniát”, egy szóval: művészetét, munkásságát tisztelettel megőrzi emlékezetében a mai és a későbbi nemzedék is. F. Z. ELHUNYT NÉMETH G. BÉLA Elhunyt 83 éves korában Németh G. Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész, az irodalomtudomány kiemelkedő alakja, a XIX. és XX. századi irodalom- és művelődéstörténet kutatója. Németh G. Béla alapjaiban határozta meg a hetvenes években a magyar irodalom- tudományt. Eredetileg magyar-német szakon végzett, majd könyvtárosként tevékenykedő tudós, 1955-ben lett az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa. 1965-től tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol 1981-től vezette az általa alapított művelődéstörténeti tanszéket. 1987-től a XIX. századi irodalomtörténeti tanszéket vezette, 1980-tól 1995-ig az Egyetemi Könyvtár főigazgatója is volt. Számos nagyhírű tanulmány és monográfia szerzője volt, munkásságát József Attila-díjjal (1976), Akadémiai Díjjal (1980), Déry Tibor-díjjal (1993) és Széchenyi-díjjal (1996) ismerték el. (litera) OLASZ IRODALMI DÍJ KERTÉSZ IMRÉNEK Kertész Imrének ítélték oda Olaszországban a Cesare Pavese (1098-1950) íróról és költőről elnevezett irodalmi elismerés, a Grinzano-Cesare Pavese különdíját, amelyet az antifasiszta olasz szerző születésének 100. évfordulója alkalmából adtak át. r
