Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - KOLLER GYULA KITÜNTETÉSEI - Tőzsér Árpád: Kultusz és kultúra
Koller Gyula kitüntetése Kultusz és kultúra (Koller Gyula atyának, Pozsony püspöki pápai prelátusának a kitüntetéséhez) Pozsonypüspöki kb. 10 000 lelkes, szlovákok és magyarok által lakott, de azért még ma is inkább magyar jellegű kisváros Pozsony mellett, Pozsonyhoz csatolva. Valaha az esztergomi érsek tulajdona, tehát püspöki birtok volt (innen a neve), de ma már nem sok köze van a püspökökhöz. Főpapja viszont ma is van: itt lakik Mons. Koller Gyula, pápai prelátus, a nyolcvanhat éves, de még mindig aktív, a pozsonypüspöki templomból s az ő általa alapított Remény című katolikus hetilap oldalairól egyaránt jól ismert Gyula atya. Általában minden településnek van meghatározó személyisége, Pozsonypüspökié, hitem szerint, Koller atya. Gazdag papi, írói, újságírói és kiadói pálya van mögötte, mindig derűs arca, jellegzetes, hajlott alakja, megértő személye, fiatalos szelleme, minden tudásra, tapasztalatra nyitott bölcsessége hozzátartozik a városka arculatához, sajátossá teszi azt. Koller atyát, gazdag életművéért, 2007. november 20-án a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Fraknói Vilmos-díjjal tüntette ki. Fraknói Vilmos, amint tudjuk, címzetes püspök és kiváló történetíró volt (Pázmány, Martinovics- és Hunyadi Mátyás-tanulmányára ma is gyakran hivatkoznak), én mégis inkább irodalom- és filozófiaközelibb személyiségről elnevezett díjat tartottam volna Koller atyához illőbbnek: azok közül a literátus papok közül való Ő, akiben a kultusz (a hit, a vallás) és a kultúra még eredeti egységben él, akivel, mondjuk Nádas Péter Párhuzamos történetekjérö\ és Spiró György Fogságokról vagy Teilhard de Chardin filozófiájáról ugyanúgy lehet vitatkozni, mint az egyházatyák müveiről és tanításairól, s akinek minden szentbeszéde egyfajta kis irodalmi alkotás. Mielőtt köszöntőmet kezdtem írni, meg akartam hallgatni a prédikáló Koller atyát. December 8-án elmentem a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére tartott szentmiséjére. Beszédében megragadta a fantáziámat egy számomra ismeretlen, de nagy erejű Mária- metafora: az áldott állapotban lévő Sz űz-szentségtartó. A mise után megkérdeztem az idős rétort: az ő leleménye-e a szép szókép. Ó, dehogy!, mondta, ő csak használja, a szerzője, úgy emlékszik, Anselm, a középkori egyházatya. A középkor magyar irodalma is rendkívül gazdag a pazar Mária-szimbólumokban. Hosszú-hosszú évekig régi magyar irodalmat tanítottam, az én kedvenc Mária-cantióm 1506-ból, a Winkler-kódexből való: ,,Edes anya, bádog anya, Verág szülő szíz Mária”. Koller atyának köszönhetően, íme, egy újabb pompás Mária-metaforával gazdagodott a gyűjteményem. Tisztelettel és szeretettel gratulálunk a Fraknói Vilmos-díjhoz Pozsonypüspöki pápai prelátusának, a lelkek literátus pásztorának, Koller atyának, és kívánunk Neki jó egészséget és még sok gyümölcsöző évet. Tőzsér Árpád I
