Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Az eltűnt idő nyomában (1) Dobos László szépprózai munkássága (tanulmány)
FONOD ZOLTÁN Az eltűnt idő nyomában (1) Dobos László szépprózai munkássága „Hogy egy népnek milyen a lelkivilága, a lelki képe, annak kialakításához nyomósán hozzájárul, hogy milyen tükröt tartanak elébe.”1 Illyés Gyula írta le ezeket a szavakat a hetvenes évek elején a Hajszálgyökerekben, és úgy hiszem, helyénvaló a „tükröt” felemlegetni, már csak azért is, hisz Dobos László életművére - akárcsak a magyar regény- irodalom más hazai mestereire - egyaránt jellemző: úgy tartották a tükröt, és úgy voltak korszerűek, hogy közben egy pillanatig sem feledkeztek meg arról, a magyar irodalom „őrszellemének” tartoznak azzal, ha a múltat megteremtik, mikor azt megírják. Dobos László rendhagyó életéhez tartozik, hogy predesztinált sorsként vállalta előbb a kritikusi szerepet, majd lapszerkesztőként - akárcsak Móricz Zsigmond esetében - a téma, a megélt valóság kényszere vezette el a modern próza műveléséhez. Ő az első „fecske” a szlovákiai magyar kisebbségi prózában, aki formában, témában egyaránt újítani tudott. Abban, hogy a hatvanas években a sematizmus és a provincializmus nyűgét levetve a csehszlovákiai magyar irodalom váltani tudott, új csapáson indult el, Dobos Lászlónak, az irodalomszervezőnek és írónak meghatározó szerep jutott. Indulását, írói pályáját akár rendhagyónak is mondhatjuk. A bodrogközi Királyhelmecen született 1930. október 28-án. Iskoláit szülővárosában, majd a középiskolát (a magyarüldözés miatt) 1945 és 1949 között a sárospataki tanítóképzőben folytatta. Mint sorstársai közül annyian, pályáját pedagógusként kezdte, 1950 és 1952 között Királyhelmecen a polgári iskola tanítója. Egyetemi tanulmányait a pedagógusi pályával egyidejűleg, 1951-től, levelező oktatásban, Pozsonyban, a Komensky Egyetem Pedagógiai Karának magyar-történelem-polgári nevelés szakán végzi. 1955-1960-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskola tanársegédje és (egy ideig!) hallgatója is egyben. A Sors úgy hozta, hogy a „fényes szellők” hatására Sárospatakon a diák- mozgalomban, majd hazatérte után (1949 és 1962 között) az ifjúsági szervezetben (Csehszlovák Ifjúsági Szövetség) működött, különböző tisztségeket töltött be, 1956-1962-ben a CSISZ SZKB elnökségi tagja is volt. Publikációs (kritikai) tevékenysége révén 1956-1958-ban a Csehszlovák írószövetség Szlovákiai Szervezete magyar szekciójának titkáraként jelentős érdemeket szerzett az Irodalmi Szemle létrehozásában. A lap alapító főszerkesztőjeként 1958 és 1968 között ő töltötte be ezt a tisztséget. 1967. január 1-jétől 1968 végéig a Tátrán Magyar Üzemének vezetője, 1969 elején az önálló Madách Könyv- és Lapkiadó első igazgatója. 1968 és 1971 között a Csemadok KB elnöke volt. A Prágai Tavasz idején politikailag rendkívül aktív, s tevékeny részt vállalt a Csemadok megújulásában és a nemzetiségi kérdés megoldásában Csehszlovákiában. Ez az „erénye” a későbbi években aztán „tehertétel” is lett számára. A politikai megújhodás ARCOK ÉS MŰVEK
