Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (1) (tanulmány)
Tőzsér Árpád költészete Tőzsér egyébként rendre újraírja, formálja, javítja, sőt újraértelmezi verseit. Jellegzetes esete ennek a Körök című kompozíció, melynek egy részét először a Genezisben olvashattuk, Fejezetek egy kisebbségtörténelemből címmel. A „gyűjteménynek”, „versszármazástannak” szánt kötetben az Érintések című kötet versei közé iktatta be a költő, bár korábban ott nem jelent meg! Az Adalékokban, Körök címmel, új közegben, s új köntösben jelenik meg a téma - a történelem. A Fejezetek egy kisebbségtörténelemből második részét „emeli” át a költő az új közegbe, kiegészítve „a megidézett és felkínált jelentés” indoklásával meg egy újabb verssel, mely már „mitteli” fogalomkészlettel, „a körök közt a Között” gondolataival súlyosbítja a „magántörténelmet”, hiteles absztrakcióval „mitizálja, személyteleníti” (Görömbei) a verset... A vers bevezető kisesszé- jében olvassuk: „S jaj annak a versnek, amely nem ismeri a kereslet és kínálat mechanizmusát. Az ilyen vers rendje vélt rend, a történelem benne vélt történelem.” A nyolc év előtti versből (a második résszel együtt!) valóban új vers született, „a születés köre fölé (alá?) új kör rajzolódik: a szlovákiai magyar létezés köre”, s hogy a „pokol kútja” vagy a „mennyei rózsa”-e az irány, azt nem tudjuk, „csak azt tudjuk, hogy iránya megfelel az idő, a történelem irányának”. A Négy negyed (1999) címmel kiadott összegyűjtött versek, magától értetődő módon mindkét verset közli. (Nem a közlést kárhoztatjuk, hanem a Fejezetek... című vers esetében a lábjegyzetet hiányoljuk.) A Körök szerint: Az ismert formákon túl van e kör, túl és innen: örökkön utón. (...) Egyik parttól a másikig botol, s érzi: ő a körök közt a Között. (...) Ami máshol csak érintő, az itt a lélek fényes közepét szeli. (Közlés a Négy negyed c. gyűjteményes kötet szerint.) A kötetet záró Mittel úr feltalálja a vers nélküli verset Mittel Ármin költő és szerkesztő képtelen történeteivel a kisebbség sors kilátástalanságait, az örökös „köztes” állapot nyűgét mutatja be, szellemesen, ötletes képiséggel és gondolati fricskákkal. Mittel Ármin nemcsak a Svejkről szóló verset nem írta meg, s „Szomorú, többdimenziós tudatához / sehogyan sem talált létet”, hanem „a lét és tudat között / egy olyan harmadik minőséget produkált,/ amelynek jelene egyenlő volt a zérussal”, s csak „a jövő irodalmi le- xikonaiban, / irodalomtörténeteiben és tankönyveiben létezett”. A „vers nélküli vers” megszületett, de az „nem Svejkről szólt, / sőt egyáltalán nem szólt semmiről”. Vitriolos versesszé, mely a lehetetlenségnek meg a kisszerűségnek állított emléket (melyet Féja Géza a két világháború között - a csehszlovákiai magyar kisebbségi irodalom vonatkozásában — „irodalmi bozótnak” becézett). (Befejezés a köv. számban) JEGYZETEK 1 Fonod Zoltán: Közelkép irodalomról, közéletről. (Beszélgetés) Po., 2000. 121, 124—125. 2 Uo. 123. 3 Tőzsér Árpád: Előszó helyett Gyalog egy vers határában. In: Uő: Genezis. Po.,1979. 11., 15.