Irodalmi Szemle, 2007

2007/10 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (1) (tanulmány)

Tőzsér Árpád költészete

mát, szólistáját”- írta Fábry Zoltán. Arra a predesztinált szerepkörre gondolt, mely egy életre szólóan meghatározóvá vált mindkettőjük számára. Tőzsér verseiben (köztük a Férfikorban címűben is) kiváló kritikai érzékkel „a világgá tágulás pattanó dinamikáját” és a „férfimozdulat világlendületét” dicsérte Fábry, s a „mozdulatok hitelét” tartotta megragadónak. „Zsebében Ajnácskővel, mint egy parittyás Dávid áll szemben a Góliáttá tántorgó világgal. Tőzsér az anyameleg varázslattal és a szülőföld-hűséggel tudja, látja és bírja a világot”- írta Fábry. A „Jussom a szóra / igazra szépre...” gondolatait így jellemezte: „Itt férfi szólt, ember szólt az emberiség anyanyelvén: költő!” Meggyőződése szerint a „vox humana stafétabotja... biztos kezekbe került”. A „vox humana” Fábry Zoltán számára (derűsebb óráiban!) a kisebbségi magyarság megtartó, éltető princípiuma volt! (Ez idő tájt Bábi Tibor teljesítményét is idesorolta.) A sematizmus és a dogmatiz- mus tömény képtelenségei szomszédságában Fábry nemcsak azt erősíti meg a „nyolcak” fellépésében, hogy a fiatal költőnek joga van őrizkedni a „pártosság imamalmai- tól” és az élet teljességét, szépségét, örömét és fájdalmát felmutatni, hanem jólesően veszi tudomásul, „líránk az évek folyamán főveszélyétől - a frázistól - megszabadult”, s költőink őszintébbek, reálisabbak - és így „líraiabbak, költőiebbek” lettek.4 Fontos ez azért is, hisz a sematizmus és a szocialista realizmus gödrei ez idő tájt még takaratlanok voltak.

Talán az elismerő, szinte hódoló szavak meg a kritikai fogadtatás egyértelműsége és a megfelelni akarás felfokozott igénye is közrejátszhatott abban, hogy az igazi bemutatkozásra, egy önálló kötetre éveket kellett várni. A Mogorva csillag című kötete ugyanis csak 1963-ban jelent meg. Szerepe lehetett ebben kétéves tényleges katonai szolgálatának, legfőképpen azonban annak, hogy számára az írás küzdelem volt, saját bevallása szerint „mindig is lassan, gyötrődve” írt.5 A kortársakat is meglepte, hogy első önálló kötetében viszonylag kevés volt az új vers. „A mindössze ötvenhárom verset (s ebből az antológia tizennyolc versét is) magában foglaló Mogorva csillag című kötetben több mint tíz év termése fekszik” - írta Turczel Lajos. A „terméketlenség” okát Turczel a költő munkamódszerében, a „lírai élményt hosszan érlelő, szigorú igényességében és ... verbalizmustól mentes, lényegre törő szűkszavúságában” látta.6 Összefüggött ez - vélhetően - azzal is, hogy a költészet léptéke (magyar viszonylatban különösen!) hihetetlenül megváltozott ezekben az években.

A Mogorva csillag című kötet minden kétséget kizáróan a sokféle útkeresés, s a megannyi élmény, lehetőség felvillantása volt. Úgy kereste a kibontakozást, ahogy jeles költőink mindegyike: a költőegyéniségekre figyelt, jó mestereket keresett, és talált is a maga számára. Turczel Lajos szerint „a kötet anyagának nagy része, legalább négyötöde az »illyési korszak« szülötte”.7 Illyés Gyula kétségtelenül meghatározó szerepet játszott a fiatal Tőzsér költői alkotómunkájában, főleg az irányok és a tájékozódás kérdésében volt eligazító, de a téma- és formakeresés dolgában is. A falu- és természetélmény epigrammaszerű megformálásaiban is kétségtelenül Illyés hatása érvényesült nála, az emberi kiszolgáltatottság eseteiben azonban József Attila, a mitologikus vonások és a folklór fellelhető elemeire, illetve a balladás hangvételre viszont Nagy László lehetett a példa. Ezt a hatást önmaga is megerősítette a Gyalog egy vers határában címmel írt val- lomásos prózájában (Genezis), amikor az „elégedetlenség magammal s a világgal” és a „csak azért is!” magatartásából született versei „ellenáramlataként” Illyés Gyulát említi