Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - POZSONYI PÁHOLY - „...az író mindig olyan, amilyennek a fiatalok látják” (?!) (H. Nagy Péter előadása, beszélgetés) Vendég: Cselényi László, vitavezető: Tőzsér Árpád
POZSONYI PÁHOLY „...az író mindig olyan, amilyennek a fiatalok látják” (!?) A Pozsonyi Páholy vendégei: Cselényi László költő és H. Nagy Péter irodalomtörténész Lassan egy éve már, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága rendezésében, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának pozsonyi székházában sor került Cselényi László munkássága értékelésére. A rendezvényt a Pozsonyi Páholy égisze alatt tartották (mely néhány évvel korábban már megszűnt!), s annak házigazdája a Pozsonyi Páholy megteremtője, Tőzsér Árpád volt. Színvonalas, sokszempontú és érdekfeszítő előadásában H. Nagy Péter irodalomkritikus értékelte Cselényi László munkásságát. A hangszalagra vett rendezvény anyagát az alábbiakban — szerkesztett változatban! - közöljük. Mindezt abban a reményben, hogy a sokszor méltatlanul elhallgatott költő munkássága méltó megvilágításba kerüljön. A szerk. Tőzsér Árpád: A Pozsonyi Páholy mai találkozóján Cselényi László Aleatória c. verskönyvét mutatjuk be, de a kötet apropóján természetesen a költő egész életművéről is szó lesz. Adósságot törleszt ezzel a Páholy, mivei a kötet bemutatóját már régebben beharangoztuk. - Kezdjük azzal, hogy Tempóra mutantur..., változnak az idők. Csak tegnap volt, hogy az egyik korai Cselényi-vers kapcsán „keselylábú csikóknak” nevezett néhány iljú versfaragó a világ versbe faragására indult, s íme most meg már megkorosodva, idővel színültig telve úgy ülünk itt ősz nesztorokként, mintha mindig is ilyenek lettünk volna. Mai előadónk, H. Nagy Péter, a nálunk csaknem két emberöltővel fiatalabb kritikus, irodalomteoretikus lesz a megmondhatója, hogy milyenek voltunk egykor és milyenek vagyunk ma, pontosabban, hogy Cselényi Laci barátom milyen volt „csikó korában” és milyen most, mert, kedves egykori fiatalok és mai nesztorok, bizony úgy van az, hogy az író mindig olyan, amilyennek a fiatalok látják. Az i- dős szem hajlamos a gazdáját és a gazdája kortársait változatlanoknak látni, de az idős író is csak a fiatalok olvasatában létezik, s olyanok vagyunk, ha egyáltalán vagyunk, amilyenekké ők látnak, olvasnak bennünket. Halljuk hát, milyen a fiatalok Cselényi- olvasata ma. H. Nagy Péteré a szó. H. Nagy Péter: Köszönöm szépen; üdvözlöm önöket a mai este alkalmával, Tőzsér Árpád bevezetője kötetbemutatót ígér, de természetesen nem fogok olyan értelem
