Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KOPÓCS TIBOR 70 ÉVES - Duba Gyula: A „kutyás hölgy” Pozsonyban (novella)
Duba Gyula mos eshetőséget végiggondolt, míg azok visszafelé jöttek, ahogy az elébb! Egymásba karolva, szótlanul, összeszokottan és maguk elé nézve, a tökéletes azonosulás nyugalmával vagy közönyösen? Nem tudta eldönteni. Nem is próbálta. Érezte, meghaladná erejét, hogy az asszony titkába lásson! Aztán egyszer... egyszer a nyár közepén, Morvay a kövekkel kirakott, ferde vízpart fölé nyúló párkányon könyököl a vaskorlátra, ott ahol a párkány alatt egykor az ismerős hajléktalan lakott, míg a vízbe nem szórták gönceit, mintegy kilakoltatva őt megszokott kuckójából. Könnyedén támaszkodik a fekete vasra, az enyhén hűvös fémre, és nézi a vizet. A folyó tömege hangtalan, nem is surrog, csak a parti kövek mentén locsog, mintha öntudatlanul, mihasznán fecsegnének önállósult részecskéi, hullámfiókái. A tiszta égből könnyű homály száll alá, egy német remor- ker két hosszú uszályt tol hörögve Bécs felé, s ő önkénytelenül, mintegy belső sugallatra a város irányába pillant, az Új híd felé. Nem messze tőle a kutyás hölgy közeledik - egyedül. A kutyát nem látja a kőfaltól, de azt igen, hogy a nő maga elé néz és határozottan jön, mint aki céltudatos és nyugodt, sőt, mintha elszánt lenne... Morvay tovább nézte a vizet, de a hullámfiókák fecsegését sem hallotta. Minden idegszálával a háta mögé, a sétányra figyelt, hallotta az asszony könnyű lépteit, s érzékelte, ahogy gyorsulnak és távolodnak. Majd utána nézett, görnyedten, alig felegyenesedve, s látta, hogy az asszony kissé távolabb megáll, visszanéz, majd lehajol, kutyáját az ölébe veszi és szinte futva, gyorsan belevész a sűrűsödő homályba. Aztán még sokáig várta, hogy talán visszafelé jön, de nem jött. Talán... sőt biztosan a Kultúrparknál villamosra szállt és úgy ment vissza a városba. Uramisten, kínlódott a szerkesztő, de hát mi történt...?! Többé nem találkoztak. Pedig a Széplak utcában is gyakran járt, néha ácsor- gott a házuk közelében, de a kutyás hölgyet nem látta már. Lassan megnyugodott. Talán, gondolta, váratlan csoda folytán a város fiatal szellemével találkoztam, szinte érintettük, mégis elmellőztük egymást, s ez így van jól...! Együvé tartozás
