Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - Lászlóffy Aladár versei (Ne tagadd, ideállítottál, Mint érzéketlen bronzvilágok, Faéden, Gregorián)
Lászlófíy Aladár versei s működni kezdett minden ág és összefüggés elve. Az Isten látá, hogy ez jó. Én mért nem látom néha? Repülőszőnyegem, a hó nem ér velem a célba. Elolvadó történelem hozott máig egy égen, melyet vagy kétezer elem meg sem teremtett régen. Trójai fahistóriát csempésztek be: egy múltat, melyről aztán a favilág mindent jól megtanulhat. Gregorián Sokezer hangomon az álom, a decemberi hajnalokon ismétlem, fújom, variálom minden időben, minden fokon. Túl elfoglalt vagy önmagaddal. Piszkáld csak a világok üszkét, mely nem dühít már, s nem vigasztal, mint talpadba fúródott tüskék. És ne ígérgesd, hogy megmentesz. Elaludtak vagy alapállnak kiknek Krisztusuk volt a kedvenc, kezébe szeget kalapáltak. Úgy képzeled e szép világot, körül az égő csipkebokrok... Vagy te is láss, vagy én se látok, vagy te se gyújts, vagy én se oltok.
