Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - KÖSZÖNTJÜK A 90 ÉVES TURCZEL LAJOST - Duba Gyula: „...munkássága az egyetemes magyar kulturális tudat része”(esszé)
A modern történelem mind összefüggőbben zajlik, egyetemes méretű. Globális erőrendszerén belül minden mindennel összefügg! Gazdasági és hatalmi gócai kialakultak és összpontosultak, kisugárzásuk birtokba veszi az országokat és népeket, a földrészeket. Mindezt a huszadik század készítette elő. A növekvő méreteket a nyelv is tudomásul veszi, innen a világháborúk fogalma. Az egész világ háborúja! Aztán a roppant erők harcát hasonló méretű béke követi. Arányai folytán erőszakos, érzéketlen és gyakran igazságtalan békekötés! Ilyen béke termékei vagyunk: kisebbségi magyarok! Gondokkal teli életünk, sajátos létformánk a történelem terméke! Közép-európai jellegzetesség, a huszadik századi európai történelem következménye. Bevezetőmmel érzékeltetni akarom Turczel Lajos életművének magyar sajátosságát és közép-európai hitelességét! S a tényt is, hogy életsorsa kisebbségi történelmünkkel egyidős... A Monarchia utolsó előtti évében - 1917-ben - született az Ipoly mentén. A téridő fontos, meghatározza eszmélését, gyerekkorát és emberré válása mozgásterét. Egy évre rá határvidék. Tehát a szűkebb régió, az iskolák - szülőfaluja Ipolyszalka, Ipolyság, Érsekújvár, majd Budapest - köre és az emelkedés lépcsőfokai, a kor pedig élményvilága ideje. Gyerekkorába belefér az első világháború és a mostoha béke, a forradalmak és a hazavesztés, a rendszerváltás és az új hatalom berendezkedése, majd a déli vidék falvainak és városkáinak kisebbségi létformája. Szakmai közhely, hogy az íróember tízéves koráig „mindent megél” (Móricz), megtapasztal és megismer, amiből később írásművészete táplálkozik. Turczel „lel- kületét” az Ipoly menti magyar falu élete és hagyományvilága, másrészt a zord idő és erőszakos történelem formálja! Az élmények szavakká és fogalmakká válnak, élettapasztalattá nemesednek, erkölcsi értelemben benső értékké, emberi tartássá, egyéni arcéllé lesznek. A mindennapok tégláiból épül a jellem, egyszerű építőanyagból lesz, s lehet kápolna, templom, netán katedrális, melyben a lélek lakik. A gondolatsor óhatatlanul emelkedettség felé terel. Mintha kételkedésre hajlamos, nyomott hangulatú korunkban szép morális értékek és nemes eszmények fényében vizsgálnám történelmünket! Az esetleges vádat vállalom! Nem is csak írásom ünnepi alkalma okán, hanem mert meggyőződésem, hogy olyan fogalmainkat, mint „...munkássága az egyetemes magyar kulturális tudat része” Köszöntjük a 90 éves Turczel Lajost
