Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (Németh László munkásságáról)
Grendel Lajos mai eseményeinek előterében. Németh itt egy „oroszos”, tisztaságot kereső, magányos lázadó portréját állítja elénk. A túlírt, pepecselően részletező regényt végül is a főhős gondosan és árnyaltan kidolgozott alakja menti meg a széteséstől. Az Emberi színjátéknál jóval összefogottabb és intellektuálisan is érettebb alkotás a Bűn (1936), amelyet krízisregénynek is nevezhetnénk. Az író a budai úri középosztály (dr. Horváth Endre) magánéleti és lelkiismereti válságát egy, vidékről a fővárosba került fiatal parasztember, Kovács Lajos szemszögén keresztül láttatja. A Bűn szinte kínálja az összevetést Márai Válás Budánjával. Társadalmi és lélektani regény mind a kettő, ám míg Márai a középosztály válságát belülről, a középosztály felől ábrázolja, Németh László ugyanezt jóval tágább összefüggésekben és perspektívával teszi. Nemcsak a drámai végkifejlet (Horváth Endre öngyilkossága), hanem a témának tágabb horizontban való kibontása, a fent és a lent szembeállítása az, ami időtállóbbá teszi Németh László regényét Márai kissé elnagyolt, kamarajellegű müvénél. Éspedig annak ellenére is, hogy Németh László darabos, olykor nehézkes stílusa aligha veheti föl a versenyt Márai eleganciájával. Németh László a harmincas évek második felében fogott bele pályája legmerészebb, legnagyobb szabású vállalkozásába, annak a hétkötetes regényciklusnak a megírásába, amelynek az Utolsó kísérlet címet adta, s amelyből végül is csupán négy kötetet írt meg. Hogy a regényciklus miért kapta ezt a címet, s miért maradt befejezetlen, arra az író, a Hornyik Miklósnak adott interjújában így emlékezik: „A regény címe azt is kifejezi, amire készült. 1937 táján úgy láttam, hogy a magyarságnak nem lesz többé módja jövőjét, ahogyan terveztük, belülről a maga törvényei szerint alakítani; az Utolsó kísérlet ezt a törvényt mutatta volna föl. Ugyanakkor a magyar színek, értékek enciklopédiájának is szántam; Noé bárkájának, melyet a német özönvíz közeledtére ácsoltam. A regényt azért hagytam abba, mert a történelem helyi szélcsöndje, Móricz Zsigmond hívása (ti. a Kelet Népe szerkesztőségébe - G. L.) módot adott, hogy a veszedelem ellen közvetlenül, kubikus módra harcolhassak.”'371 Az Utolsó kísérletben Németh László újra visszatér a fejlődésregény hagyományához. A regényciklus központi alakja, Jó Péter, egy református parasztgazda fia, akinek előbb, a ciklus nyitódarabjában (Kocsik szeptemberben,) a továbbtanuláshoz való jogát kell szigorú apjával szemben kiharcolnia ahhoz, hogy tehetségét később népe és eszméi megvalósításának a szolgálatába állíthassa. A főszereplő azonban, amint azt Kulcsár Szabó Ernő is megállapítja, bizonyos fokig „absztraktum”, az író üdvtanának szócsöve, s nem mentes olyan romantikus-idealista személyiségvonásoktól sem, amelyek inkább a 19., mint a 20. századi regény hőseire jellemzők. Éppen Jó Péter alakja mutatja a legpregnánsab- ban azokat az eltéréseket, amelyek Németh László személyiségfelfogását elválasztják a kortárs modernek személyiségábrázolásától. „A mű emberszemlélete ugyanis nem individuális eredetű: - írja Kulcsár Szabó Ernő. - Jó Péter reprezentatívjellem, exponens individualitás. Olyan tulajdonságjegyek gyűjteménye sűrűsödik össze alakjában, amelyek megnyilatkozásformái nem a személyiség egyetemes
