Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Öllős Edit versei (Kézifék, Kincs ami nincs)
Öllös Edit versei végigsétálni nem kell már erőltetetten-kínosan ürügytelenítéseket keresni ami naponta hátborzongató az akkor is értelem nélkül ellentmondó hát csak derülni kell azon hogy ma is ugyanúgy képesek a szavak újakat szülni ha kell rendszerbe szedve ha kell bepólyálva bár a csecsemőszavak csakis leírva életképesek a többi csak leplezhetetlen unikum-utánzat több balszerencse kíséri őket mint mázli de már képtelenség alattuk összeroskadni ha nem is lehet már egy vadonatúj mederbe sodródni meg persze az is lehet hogy csakis semlegesen parafrazálva érzi magát az ember egyre legyőzöttebben megedződöttnek azt sem vitatja már hogy lelke lépcsői esztelenül vezetnek a végtelenbe és egészen hihető hogy egy művileg megtermékenyített szó főnyereménye legfeljebb egy szimpla kimenő (a versnek gyakran hosszú a leve rövid a lényege pedig csakis az írás lehet az ember felfokozott élete) nehogy túl későn érkezzen a dicséret nehogy túl korán szaladjon el a téboly úgysem közösködnék egyikükkel sem csak az lenne fontos le ne késsek minden járművet mert bizony nem mindig jegyzem meg amit tegnap nagyképűen szolidaritásnak nevezve magamra vállaltam pedig az is baj
