Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Napló
NAPLÓ NAPLÓ III. IRODALMI HUMORFESZTIVÁL GYULÁN A 2003-as és 2005-ös nagy közönségsikert aratott Irodalmi humorfesztivál folytatásaként az idén július 16-án rendezték meg ismét a Gyulai Várszínház színpadán - jeles kortárs magyar prózaírók és költők részvételével - a humoros felolvasóestet. Az idei résztvevők: Esterházy Péter, Fehér Béla, Grecsó Krisztián, Háy János, Hazai Attila, Jász Attila, Orbán János Dénes, Podmaniczky Szilárd, Tőzsér Árpád, Végh Attila és Zalán Tibor voltak. A fesztivál szervezője-rendezője: Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője volt. A rendezvény a Körös Irodalmi Társaság támogatásával valósult meg, az elhangzott szövegeket a Bárka folyóirat 2007/5. száma közli. KEGYELET ELHUNYT TÁBORI GYÖRGY Tábori György (George Tábori) író, színházi rendező július 23-án, kilencvenhárom éves korában elhunyt. Tábori, aki hosszú élete során valóságos polihisztor - újságíró, műfordító, forgatókönyvíró - volt, még a legutóbbi időkben is állított színre új darabokat a Berliner Ensembleban. Élete utolsó időszakában túlnyomóan Berlinben tartózkodott. ELHUNYT MOYZES ILONA Az utóbbi években jóformán semmi közelebbit nem tudtunk Moyzes Ilona költő, író hollétéről. Csupán sejtettük, hogy valahol külföldön, a fiánál tartózkodik. Július végén értesültünk arról, hogy Moyzes Ilona 2007. február 19-én Los Angelesben (Kalifornia), ahol élete utolsó 15 évét töltötte, békésen, nyugodt körülmények között eltávozott szerettei köréből. Elhamvasztották, hamvait a tengerbe szórták. Ennyi a hír, öt hónappal a halála után! Erről az unokája tájékoztatta Csanda Gábort, s a hírrel a holléte felöli „rejtély” is megoldódott. Életének 86. évében - egy könnyűnek nem mondható életpálya, melynek során e- gyik fiát tragikus körülmények között elvesztette - ez az életút is lezárult. Moyzes Ilona Deresken született, 1921. október 27-én, iskoláit szülőfalujában és Rimaszombatban végezte. Hivatalnokként dolgozott, évekig Moravská Ostravában élt, majd 1959-től Pozsonyba költözött, ahonnan 1989 után külföldre (előbb Kanadába, majd az Egyesült Államokba) távozott. 1954-től jelentek meg érzelmileg telített élményei, versei a szlovákiai magyar lapokban (Új Szó, Hét, Szabad Földműves, Irodalmi Szemle). Verseskötete Ostravai dalok (1965) címmel jelent meg, elbeszéléseit Harangok (1973), illetve Barnus bátyó címmel adták ki. Tartósabb érvényű munkái között meséit (Szélherceg szerelme, 1975), illetve meseregényét (Szandi naplója, 1983) is említhetjük. Megkésve bár, de tisztelettel és kegyelettel búcsúznak tőle írótársai, barátai és az olvasók, akiket riportjai, versei, elbeszélései vagy meséi megérintettek. Tisztelet emlékének! (F.Z.)
