Irodalmi Szemle, 2007

2007/8 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században. (16) Novellisták a két világháború között (tanulmány)

Magyar lira és epika a 20. században (16)

mindenképpen figyelmet érdemel azért, hogy a polgári biztonság és értékrend megrendülését minden más regényénél explicitebben veti föl. A banális történet (tragikus vég- kifejletű szerelmi háromszög) mögött fölsejlik a középosztály bűntudata, rossz lelkiismerete, elfojtásai és tabui. A Válás Budán pszichoanalitikus regény. Kőmíves Kristóf, a regény főszereplője, értékes ember, aki látja a hanyatlás folyamatát, tisztában van azzal, hogy a század elejének magyar történelmi katasztrófái a hanyatlás folyamatát felgyorsították, mégis egy olyan szerepbe merevedik, amely mögött már nincs tartalom. Kőmíves Kristóf és Greiner Imre magánéleti válsága az egész számyaszegett magyar középosztály, a magyar társadalom, a korabeli gondolkodás és életforma, végső soron az első világháború utáni évtizedek világának a krízise. A szereplők magánéleti válsága és a polgári életforma válsága egy és ugyanannak a civilizációs válságnak a két aspektusa. A Válás Budán azért is fontos mű, mert exponálja az Egy polgár... utáni Márai-próza írói stratégiájának néhány alapelemét: a regénykompozíció kamaradráma- szerűségét, a monológ és belső monológ széles körű alkalmazását. Ez az újnak tekinthető írói stratégia a legtökéletesebben^ féltékenyekben (1937) működik. A féltékenyek kétségtelenül az életmű újabb korszakos állomása, egy családregény-ciklus legkidolgozottabb és intellektuálisan legátgondoltabb műve. A Garren-család világa a Buddenbrookok és a Thibaultok világára emlékeztet, de azt a magyar történelem 20. századi katasztrófáinak a keretében tárgyalja, hiszen a Garrenek városát idegenek szállják meg, akiknek kultúrája és szokásai erodálják a Garrenek sok évszázados gyökerű kultúráját. „A hódító arra törekszik, hogy kitörölje a múlt emlékeit, amelyek erősíthetnék az azonosság tudatát a meghódítottban.”(lf,) Alakuljon bárhogyan is Thomas Mann vagy Du Gard polgárának sorsa, azonosságtudatát nem fenyegeti veszély. Ezzel szemben a Garren-család drámája nem a polgár, hanem a magyar polgár drámája. Azé a polgáré, aki Európa keleti végvidékén próbálja óvni kultúráját és értékeit, összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebb történelmi feltételek között, mint német vagy francia sorstársa. „Ez az igazi és veszélyes elmúlás, amikor évszázados hagyományok roppannak össze bennünk egyik pillanatról a másikra”07’. A családfő, Garren Gábor halálával a hanyatlás (az erózió) folyamata visszafordíthatatlanná válik. A pénz mindenható világában (Emmanuel) nem lehet többé szabad a szellem. Garren Gábor fiai közül a művésznek, Péternek, éppúgy rá kell eszmélnie erre a keserű igazságra, mint a másik fiúnak, az elkallódó Tamásnak.

A féltékenyek józan és keserű számvetés az illúziókkal: a modernizmusban megújult realista regény és az esszéregény ötvözete, amelyet az író talán a kelleténél súlyosabban terhel meg szimbólumokkal, s ezzel megnehezíti és egy kicsit körülményessé teszi a recepciót. A féltékenyek folytatását Márai (Sértődöttek 1-11., 1947, 1948) már a második világháború apokalipszisa után írta, s a regény zárófejezete (Sereghajtók) már csak az emigrációban jelenhetett meg, közvetlenül az író halála előtt. A Sértődöttek A féltékenyeknél lazábban komponált mű, szemlélete (nyilván nem függetlenül a közben átélt évtized tragikus eseményeitől) ha lehet, még az előbbinél is il- lúziótlanabb. Sőt, Márai még tovább megy, amikor hőse belátja, hogy a szellem és lélek forradalmába vetett remény is illúziónak bizonyult.

A régi világ jobb volt, véli a Szindbád hazamegy (1940) főszereplője, Krúdy