Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században. (16) Novellisták a két világháború között (tanulmány)
Grendel Lajos legyen, mert ezt kívánná az irodalmi konvenció. Ennek azonban nála épp az ellenkezője történik. Amint festeni kezdi táját, meleg színekkel lesz teli a tájkép, mintegy kontrasztot képezve nyomorúságával. A Hűvösvölgyi nászutasok ifjú házaspárjánál és násznépénél elesettebb embereket keresve sem találhatnánk. „A nászkíséret tagjai egytől egyig ágyrajárók voltak.” Nászéjszakáját az ifjú pár, jobb híján, a Hűvösvölgyben tölti, a szabad ég alatt. Mégsem panaszkodnak, eszükbe sem jut szidni a sorsot. Gelléri hősei a legnagyobb nyomorúságuk közben sem perlekednek Istennel, viselik azt, ami osztályrészükül jutott: a sodródást, a nélkülözést, az örökös pénztelenséget. A szállítóknál alkalmi munkásainak egy irdatlan páncélszekrényt kell felcipelniük egy márványlépcsős ház első emeletére. Elakadnak vele, majd roppant erőfeszítésekkel mégis le- küzdik a leküzdhetetlennek vélt akadályt. Ennyi a novella cselekménye, nem több. De úgy van megírva, hogy Sziszüfosz minden kínját érezni belőle, s a megkönnyebbülés édes nyugalmát is a végén. Gelléri művészetének titka az átlényegítés képességében van. Abszolút realista, másfelől azonban nem elégszik meg a realista ábrázolás kínálta lehetőségekkel, hanem megkeresi anyagában azt, ami jelképessé, általános érvényűvé stilizálható belőle, de úgy, hogy közben a történet mégsem veszít tapintható konkrétságából. Mint minden igazi író, ezt az átlényegítést nem külső eszközökkel viszi végbe, hanem a nyelvvel, költői eszközökkel és gyakran a szürrealistákra emlékeztető motívumkapcsolásokkal, de élve az írói reflexiók adta lehetőségekkel is, az epikai beszédet a lírai beszédmódhoz közelítve. „A stilizálás, az anderseni reminiszcenciákat idéző meseszerüség, a mesemotívumok felhasználása, a sajátos álomkultusz, a metaforák kidolgozásának artisz- tikus igénye, a lírai-meditatív elemek domináns szerepe mind olyan vonás, amely a fiatal Gelléri novelláit, ezt a sajátos antiepikus prózát rokonságba hozza a századeleji újromantikus törekvésekkel.”® Realizmus, szimbolizmus és szürrealizmus metszéspontjában született a Villám és esti tűz c. novellája. Egy cipészműhelybe, ahol a mester felesége halászlét főz vacsorára a segédeknek, becsap a villám. „S a mesterné orra előtt elszállt egy lenyakazott ponty rubinos feje, míg a tűzhely lángja fehér és olvasztó hő- ségű lett. A felfüggesztett petróleumlámpák maguktól kigyulladtak, és sisteregve lobogni kezdtek. Nikodém kezében meggyszínűre változott a szegelőkalapács, s úgy orron vágta őt az égi szikra, hogy egészen kormos lett.” A vihar elmúltával, s hogy nagyobb bajuk nem esett, mindenki jókedvű lesz. Ám a novella zárómondata a történteket új perspektívába helyezi: „S másnap kitört a háború.” A novella utolsó mondata az égi háborút visszamenőleg olyan többletjelentéssel ruházza fel, amely a banálisnak tűnő eseményhez váratlanul kozmikus távlatot teremt, apokaliptikus párhuzamot hozva létre a mai és a holnapi esemény között, mely utóbbiban pontyfejek helyett emberfejek fognak hullani majd a harcmezőn. Gelléri Andor Endrét tífusz ölte meg egy náci koncentrációs táborban néhány nappal azután, hogy a tábort fölszabadították az amerikai hadsereg katonái. így legföljebb sejthetjük csak, milyen irányban haladt volna tovább írói pályáján. Utolsó novellái arra engednek következtetni, hogy a groteszk felé (Filipovics és a gigász; Jamaica rum). Egyik korábbi novellája, a Georgi, a borbély is erősítheti föltevésünket. Ezekben a novellákban „A belső monológgal és a beszéltetéssel egész lényüket-létüket kifor
