Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - TALLÓZÓ - Papp Tibor: Avantgárd szemmel - költőkről, könyvekről (Elfelejtett költők Kassák köréből)
TALLÓZÓ Férfiaknak adtam, szélnek eresztették! Ágyra terítettem, kalapjukra tűzték!...” Bábjáték. „... Egy asszony! és a melle helyén két alma hintázik Hozzá!” Próza : 23 A férfit elcsábító ellenfél nemisége is - úgy vélheti - a „másik” melléből sugárzik, ezért fejezi ki a féltékenységet, a féltékenység ébredését azzal a pillanattal, amikor „... láttuk a párunk szemében a másik asszony mellét. ” Próza : 18 Az asszonyi kétségbeesést, a kínt, a félelmet, a kiábrándultságot érzékeltető költői képeiben is gyakran a mellek a fájdalom pólusai. „... Az emeletek folyosóin asszonyok a mellüket tépték.” Próza : 5 „... Kínjában véresre ásta a mellét. ” Próza : 9 És az asszonyi-anyai mellek áldozatával fejezi ki a női odaadást: „... asszonyok futottak a párjuk elé ... Sovány mellükkel az utakat zárták!” Asszonyok „... Anyák mellüket tálalják a tányérokba.” Próza : 17 Mintha a görög mitológia valamelyik rejtett istennőjének fondorlatos, látva-ta- pintva mételyező, de fiú-istenek lábhoz édesgetésére és színeváltozásra is képes mellei ihlették volna meg a verset író fiatal munkáslányt. Kitől tanulta? Nem a bátyjától, az biztos. Korabeli európai példát sem ismert. Senkitől. A külvárosból hozta magával, a zsúfolt szobákból. A varázslat igéjét pedig tehetsége tette hozzá. Kassák hamar felismerte a húgában izzó költői szikrát - Újvári Erzsi rövidre sikerült életműve is jó példa rá, milyen kitünően működött a mester tehetségre érzékeny szeizmográíja. A külvárosi asszonyok, lányok és örömlányok Újvári verseivel lépnek be a huszadik századi magyar irodalomba. „A nevető szájak”, a „párjukat megértő fülek”, a „vérző tűkkel az ágyakra feszítettek”, akiktől reggelente az ágyékukat nyi- togató orvosok elveszik a gyereket, akik újra és újra elindulnak a fény felé s „szemük tükrében a csodaszagú szőlő fűrtösödik”. A költészetté varázsolt egyszerűség, a hétköznapok csodái ők. Nem a messiást, nem az ifjú herceget, még csak nem is a főnyereményt várják. Nyugalmat, békét és betevő falatot. Csendes vasárnapot, amikor „egy lány nevetésében megfürödnek a fák levelei”. (Magyar Műhely Kiadó, 2007)
