Irodalmi Szemle, 2007

2007/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kovács Győző: „...akik európai sorsközösségben gondolkodtak” (Fonod Zoltán: Szellemi őrjárat c. kötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Fonod Zoltán következetesen vallatja a múltat. Miközben a valóságot higgadtan, tárgyilagosan igyekszik megismerni és ismertetni, írásai nem nélkülöznek bizonyos emocionális töltést sem. Mindig érezhető - tudatosan érzékelteti is -, hogy a cseh/szlovákiai magyar irodalom és kultúra kisebbségi helyzetű, de nem másodrangú.

Ez az emocionális töltés néha erősen felszínre tör, mint például a Számvetés (2003); ennek bevezetőjében nem kevesebbet ír, mint azt: „A kisebbségi magyar (bárhol is él a Kárpát-medencében) vállát a keresztfának feszítve él, mert szülőföldje 1918 után utódállam lett... A keresztfát az első világháború győztes nagyhatalmai ácsolták a trianoni békediktátummal...” Valóban: kritikustól, irodalomtörténésztől szokatlanul emocionális töltésű mondatok ezek. De hát a szlovákiai élet mindenapjairól van szó; ezért e téma újra és újra visszatérő. A felvetések kemények (érteimileg-érzelmileg egyaránt). Fonod Zoltán történelmi ívekben gondolkodik, s a jelent illetően is kritikus hangvételű a gondolatmenete. Hiszen - mint mondja - „1945 után ... a nemzetállam megteremtése vált meghatározó politikai céllá és a nacionalizmus tenyésztelepévé”.

Ezen a ponton - bármily szeretettel és tisztelettel viseltetik is Fábry Zoltán iránt-, vitába száll a stószi íróval az értelmezést illetően. Ugyanis, mint írja, Fábry „téved akkor is, midőn a jogfosztottság előzményeit keresi, s úgy tekint erre a kérdésre, hogy ez először a »szlovák állam« idején fogalmazódott meg. Tévedését - A vádlott megszólalban - súlyosbítja, hogy a diszkriminációs intézkedések mögött nem egy hivatal antidemokratikus törekvését látta, hanem a fasizmus jegyeire hasonlító új barbarizmus megnyilvánulását”. Kétségtelen: Fábry noteszei stb. (lásd Üresjárat 1945-1948) erre utalnak. Ezzel összefüggésben Fonod kritikával illeti Fábry Zoltánnak ama nézetét, mely szerint a szlovákiai magyarság kollektíve „immunis” maradt a fasizmus veszélyével szemben (pl. a vox humana népe).

Fábry Zoltán és életműve: Fonod Zoltán e kötetében is, egész munkásságában is - a középpontban Fábry Zoltán áll. Az ember és író, és életműve. A bizonyság: Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak tizenkét kötete, a két Fábry-monográfia, a Fábry-filológia kutatása és alapjainak lerakása stb. A Szellemi őrjárat több fejezete szól Fábryról - közvetlenül; indirekt módon pedig olyan írásokban, mint az Adyról szóló, vagy A kisebbségi irodalom hétköznapjai, Mit ér az író, ha magyar..., Kisebbség és irodalom (Czine Mihály kötetéről), Tervek és gondok (beszélgetés Dobos Lászlóval), Szembesülés egy korszakkal (Kulcsár Tibor Fábry-kötetéről), vagy Kiss Tibor beszélgetése magával Fonod Zoltánnal. De vallatták Fónodot a Tanárképzés és irodalmi élet gondjairól és terveiről is.

Kötetének egyik igen kifejező írása, helyzetmegállapítása: az Edén és a Golgota között...-, emlékezés a múltra, értékelni a múltat és a jelent. Nem véletlen az előadás alcíme: A költészetet ünnepeljük és ezért nem árt emlékezni a múltra. „Változni és változtatni! - ezzel a goethei programmal indult útjára ... a csehszlovákiai magyar szellemiség. Önmagában és a humánum embert megtartó erejében