Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Horbulák Zsolt: A Kelet egy diplomata szemével (emlékiratok)
Horbulák Zsolt rint egy filozófiai értekezés az emberi civilizációk lényegéről, egy politikai pam- flett, amely Montesquieu klímaelméletét támadja, miszerint leginkább a földrajzi környezet befolyásolja a törvények és szokások kialkulását az egyes népeknél és országokban. A báró szerint a társadalmakat sokkal inkább a lelki erők, a jellembeli hasonlóságok, mintsem az éghajlat formálja, kivételt legfeljebb a hegyvidékek jelentenek. Az Előszó hossza mindössze harmincnyolc oldal, mégis fontos része a műnek. Benne a szerző, de a további részekben is, gyakran nyilvánítja ki ellenérzését a keleti despotizmussal szemben. A szöveg a szerző széles körű tudásáról tanúskodik. Egyértelmű, hogy írója tanult, nagy élettapasztalattal rendelkező ember, aki hosszú gondolkodás útán vetette papírra véleményét az emberi civilizációról. Többek között nagyobb teret szentel a Római Birodalom bukásának, az utolsó oldalokon például a nők helyzetével foglalkozik. A sorok közül egy bölcs és kissé kiábrándult ember képe bontakozik ki. Már ebben a részben foglalkozik a törökországi állapotokkal. Megemlít eseményeket és személyeket, amikkel és akikkel majd később még találkozunk. Érezhető, hogy ezeket a sorokat a szerzőjük munkája végén írta, és inkább egy zárszóra emlékeztetnek. A bizonyos mértékben csapongó gondolatok özöne a szöveget kissé kaotikussá teszi. Lehetetlen nem észre venni a hasonlóságot Tóth Ferenc Discours prélimina- ire-je és az Enciklopédia azonos című része között. Tudható, hogy az utóbbit mérnöki tevékenysége alatt sokat használta és a benne található ismereteket igen nagyra tartotta, ezért joggal feltételezhető, hogy annak bevezetőjét vette mintaképül saját műve előszavának. Tartalmi egyezések vannak a két előszó között, ugyanis mindkettőjük szerzői eszmei meggyőződésüket fejezik ki bennük. Az első rész az első konstantinápolyi tartózkodás eseményeit (1755-1763) beszéli el. A szerző plasztikus képet fest Konstatinápoly életről. A mindennapi események megörökítése mellett az írást át- meg átszövik a expresszív elemek. Semmilyen apróság sem kerüli el Tóth Ferenc figyelmét. Az egyszerű és előkelő emberek leírása mellett megörökíti többek között a város élelemmel való ellátását, a hajózást, a közrendet, a betegségeket és azok gyógyítását, ír az állattartásról - a haszonállatokról és a házi kedvencekről egyaránt, a higéniai viszonyokról vagy az életrimus változásáról az évszakok múlása alapján. Az expersszív leírások közé tartozik a Perában, Konstantinápoly elővárosában kitört tűzvész vagy a híres tulipánünnep leírása. A szerző összehasonlítja a törökök és a görögök életét is, de a nők helyzetét is figyelemmel kíséri. Az elhangzottakat gyakran párbeszéd formájában örökíti meg. A keleti despotizmust elítélő részekkel lépten-nyomon találkozunk. Amikor például mérnöki hírneve eljutott a szultánhoz, felkérte, építsen egy csatornát Kis- Ázsián keresztül. Tóth Ferenc visszautasította a kérést, mert „ez az esemény tudatosította bennem - mondja a báró - a törökök mélységes érdektelenségét, amivel
