Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Szarka László: „...mi marad fenn a történeti idő rostáján” (Popély Árpád: A /cseh/szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 c. kötetéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 a népművészetek történetének kutatása is, az elődök szokásaiban keresik a múlt esztétikumát, hogy megmutassák emberi szépségeit. Takács András e téren is úttörő munkát végzett. Gyüjtőútjain felkutatta, tudományos igénnyel feltérképezte, szerzőtársakkal értékes kötetekben kiadta a Mátyusföld, a Gömör, majd a Csallóköz népi tánckultúráját. Ezek a kötetek ma az egyetemes magyar népművészet forrásai és reprezentáns eredményei. Szűkebb felvidéki régiónk jellemzői, de az egyetemes formakincs darabjai is, építőkövei a magyar népzene és tánc katedrálisának, amelyet a világ bámulatára Bartók és Kodály emelt. Számunkra pedig megfogható részei annak az élő valóságnak, amit szülőföld névvel jelölünk. A tánc látvány, mely múltával tűnni látszik, és a koreográfus munkája mindvégig háttérben maradhat. Kissé olyan, mint egykor nagyanyánk szátvacsattogtatása, ahogy napról napra és estéről estére szövi a tarka háziszőnyeget. Aztán tél múltával a szátvát szétszedik, a vetélőt csattogtató és a fonalat gombolyító fekete ruhás asszonyalak más munka után néz. De munkája eredménye, a színes futószőnyeg egy életen át ott nyúlik az „elsőház” döngölt agyagtalaján és melengeti meztelen talpunk, amikor a templomba készülődve ünneplőbe öltözünk. Valahogy így, tarka szőnyegként őrződik bennünk egykori táncaink és dalaink emléke, hogy amikor szükségünk van rá, melengessenek! így kísérnek életünk során a népművészetek, a morális sugárzás és esztétikai élmény, melyet megtestesítenek. Ezt jutalmazza és értékeli a Posonium Szülőföld-díj, Takács András munkásságát mivel hozhatnánk rokonságba mással, mint a szülőfölddel, amely mindenkinek kedves, de nekünk különösen, hiszen éltető erőnk és gondjainkban utolsó menedékünk lehet?! Munkájának hitelét és értékét hazai és magyarországi kitüntetések igazolják. Azt sem feledhetjük, hogy ez évben 75 éves! Díjazásához gratulálunk, jubileumához pedig tiszta szívből erőt, egészséget kívánunk! Duba Gyula „...mi marad fenn a történeti idő rostáján” (Popély Árpád: A /cseh/szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 című kötetéről) Az emberi élet tér- és időbeli korlátaira, meghatározottságaira, szabályaira valószínűleg már az ősemberelődeink is kénytelenek voltak felfigyelni, amikor az egymást váltogató nap- és évszakok, a tengeri ár-apály, a hold és csillag ciklusok közvetlenül is befolyásolták életfeltételeik alakulását. A természet és a Gondviselés mesterművének működési rendjét azóta is jórészt az idő és a tér összjátékának kifürkészésével próbálja megfejteni az ember. Mint ahogy az idő rendjét vizsgáló kronológia tudománya tehát egyidős az emberiséggel, úgy a professzionális történetírás is együtt születik meg a történeti jelenségek, események, folyamatok időbeli tényadatainak összegyűjtésével, rendezésével.