Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Duba Gyula: „...reneszánsz jellegű szellemi nyitottsága” (Koncsol László életművéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 rának is köszönhetően, gazdag volt a jó szlovákiai magyar könyvekben: a kuratóriumunk mintegy százkilencven címből válogathatott, s a csaknem kétszáz cím nemcsak mennyiségileg, hanem esztétikailag, műfajilag és szakterületek szerint is nehezen belátható mezőnyt jelentett. Érthetőbben: a százkilencven 2006-os szlovákiai magyar mű között van vers, széppróza, nyelvészeti és néprajzi szakkönyv, vannak filozófiai munkák és van képzőművészeti igényű vizuális költészet. S mindezt, ugye, az érték és értékelés közös nevezőjére hozni, nem egyszerű feladat. Éppen ezért kuratóriumunk úgy döntött, hogy az idén - a korábbi két, ún. Életműdíj egyikét felosztva, valamint a Madách-Posonium Kiadó saját forrásait is bevonva - az eddigi gyakorlattól eltérően nem két, hanem három különdíjat, s nem egy, hanem két Elsőkötetes díjat ad ki, valamint újból odaítéli a korábban két alkalommal már kiosztott Szülőföld-díjat, s tudomásul véve Mátyásfalvi Györgynek, a Művészeti Díj alapítójának azt a döntését, hogy a díj a fotóművészetre is kiterjeszthető, ezzel a díjjal ezúttal nem képzőművészt, hanem fotóművészt jutalmazunk. Mit mondjak még? Az értékelt év irodalmi-művészeti-szellemi termését a legáltalánosabban minősítve azt kell mondanom, hogy a szépirodalmunknak, Ro- land Barthes-tal szólva, egyre kevésbé a szimpla olvashatóság, s egyre inkább az olvasás mint értelmezési kihívás és esztétikai élmény a meghatározója, a szakirodalmunk pedig komoly szellemi potenciált képvisel immár nemcsak a hazai, hanem a magyarországi mezőnyben is. Tőzsér Árpád „...reneszánsz jellegű szellemi nyitottsága” Koncsol László életművéről Koncsol László életét és müvét, sokkal inkább, mint mások esetében, együtt kell értékelnünk. Az írói mű munka eredménye, az élet pedig benső értékek következménye, alkotó akarat és morális tartás, sőt gyakran a véletlen műve. Esetében az okok és minőségek elválaszthatatlanok, mintegy összefolynak, egymásból következnek. Kezdetben volt az élni vágyás és felemelkedési ösztön, s mintegy a váratlan szabadság révén a tanulás első lépcsőfoka. Ő is a komáromi gimnáziumban kezdte, mint annyian, s itt fel kell villantanunk Turczel tanár úr, majd igazgató úr alakját, mint az indulás minőségi határozóját. Több olyan társával érkezett Pozsonyba, akik az alkotókészség birtokában és a kultúrateremtés igényével jöttek. Hasonló volt a többiekhez, s mégis némileg más, valami egyszerű tisztaságot és nemes intellektust érezhettünk benne, mely mindvégig tulajdona! Felfigyeltető, hogy már akkor valamiféle hívő és konok igazságkeresés jegyében cselekszik. Talán első fegyverténye, hogy szót emel az akkori fiatalok, Cselényi, Tőzsér nemzedékének a verseit ért támadások ellen. Majd szenvedélyesen védi a „nyolcak” antológiáját. Nem kockázatmentes határozottság ez abban a bonyolult, eszmeileg deformált
