Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2007 - Dobos László: Egyetemes magyar kultúra - határok nélkül... (megnyitóbeszéd)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2007 És a nagyhatalmi proletár internacionalizmus vesztett illúziója. Majd ismét a kultúra feltámadása következett. Az 1956-os forradalom határon kívülre vezető híre és üzenete felemelt. 1968 számunkra a kitörés, a több jog, a több demokrácia ideje és alkalma volt - Magyarország irányába. Alkotmánytörvényt fogalmaztunk s fogadtattunk el a kisebbségi jogokról. Ekkor még két teljes évtized választott el bennünket 1989-től. Majd jött Csehszlovákia szovjet megszállása, de a Magyarország felé, a nemzethez vezető közelítésünket már nem lehetett megállítani... Az élet hány rétegén kellett áttörnünk, míg a 80-as évek második felében kimondhattuk anyanyelvűnkön - kultúránkról határok nélkül... Az egyetemes magyar irodalom, a magyar irodalom része kívánunk lenni, része az egységes nemzetnek. Paraszt nagyapám ismételgette, míg el nem ért az örökkévalóságba; egyik idő ellensége a másiknak... 2000-ben berobbant a státustörvény, ami egyszerre volt igazságtevés és számonkérés. De nem a bűnről, nem a bosszúról szólt. Önmagunknak szolgáltattunk igazságot. A státustörvény Trianon óta az első nagy magyar nemzeti mozdulat, a- mely jelképesen, de valósan egybeöleli a Kárpát-medencei magyarságot. Önerejéből, önakaratából számos falon vélt bejáratot nyitni. A státustörvény eszmeisége, lelke az egységesülő nemzet vízióját vetítette előre... A magyar kultúra — irodalom, zene, képzőművészet, építészet - egyetemessége már a nemzeti lét határait jelezte... Egyetemes magyar kultúra, határok nélkül. Itt már jelen kell lennie a politika, a magyar állam erejének is... Mindazt, amit Trianon óta elvettek a többségi nemzetek, vissza akarjuk szerezni. Nincs megoldva a földtulajdon, a pedagógusképzés, vissza kell foglalnunk történelmünket, történelmünk tárgyi értékeit, jogot kell formálnunk saját történelmünk oktatásához, egyenrangúvá kell tennünk anyanyelvűnk használatát, érvényesíteni kell érdekeinket a határainkon túli tankönyvhasználat dolgában is. Szomorú és fájó, hogy Szlovákia és Románia „demokratikus kormányai” eltaposták a státustörvényt. Korlátozták országaikban annak érvényesülését. Örvendetes, hogy ma már az egyetemes magyar kultúra pódiumára állhatunk. Megharcoltuk történelmünket, mai helyzetünk európai rangú lépésekre jogosít. Nevezetesen: a Kárpát-medence többségi nemzeteinek majd egy századig tartó asszimilációs törekvéseire egy más magyar világ teremtésével kell válaszolnunk. Trianon évszázada miatt nehéz történelmi, politikai időket éltünk meg az elmúlt 50 évben. Van mit visszacsináltatnunk. Állandóan kényszerhelyzetekbe keveredünk és keveredtünk. Nem magunk választottuk s választjuk sorsunkat. Trianon óta kényszerhelyzetek sorával szembesülünk, sorstörténelmet élünk. Nem vagyunk saját életünk, saját sorsunk urai... A kisebbségi lét a kényszerhelyzetek sorát szüli. Trianontól a mai napig nem volt rá módunk, nem voltunk képesek arra, hogy saját utat tapossunk ki magunknak.
