Irodalmi Szemle, 2007
2007/7 - Duba Gyula: Kassák titkai (esszé)
Kassák titkai fájdalmát nem képesek kifejezni! Esztetizáló gyerekemberek, gyanútlan széplelkek voltunk, írta volt egykor Fábry Zoltán, s egyszerre a lövészárkok pokla...! Mikor kezdődött a huszadik század, a századfordulóval vagy a háborúval...?! Kiss József lapjának, a Hétnek a köre némi közelítése az új hangoknak, a modernségnek, az európai minőségű esztétikum felé tágítja a költészet köreit a Petőfi és Arany nyomában hangoskodó epigonok ellenében. S Ady már a művészeti forradalom követe. De az igazi zendülés és áttörés a háborús években történik, az expresszív szenvedélyek fellángolásával, amikor a borzalom élménye sokkolja Európát. Az általános művészi forradalom a leglátványosabb formai öltözékben éppen Kassák Tettjében mutatja magát, együtt égve a marxi filozófia nyomán bontakozó szociális érzékenységgel és a szegénységben élő feszültség korszerű európai formáival. A tárgyilagos tudományos gondolkodás oldalán expresszív indulat, lázító szenvedély áll. S az új pátosz mélyén együttérző emberszeretet, a szenvedők jaj kiáltásának meghallása, a háború gyűlölete és fogcsikorgatva panaszkodó békevágy. Ebben az ellentmondásos kultúrkáoszban és szellemi bizonytalanságban jelenik meg a Nyugatban Babits Mihály és Kassák híres-hírhedt vitája a Tett művészi programja és az új költészet hangvétele okán. 5 Világok találkoznak és csapnak össze. Megütköznek a művészet szabadságáért és értelméért. Mintha a múlt a jelennel vívná harcát a jövő érdekében! De nem ahogy lenni szokott, apák a fiúkkal, fiatalok az idősek ellen, hiszen a vitázók szinte egyidősek, Kassák négy évvel fiatalabb Babitsnál, hanem sokkal inkább a hagyományos a kísérlettel, a kötött formák biztonsága a szabadság rejtett és követhetetlen, ám merész bizonytalanságával szemben. A harc a törvényért folyik, a művészet formai rendjéért! S közben nemcsak a szabadság természete és lényege kerül terítékre, hanem a kor értelmének és a költészet elhivatottságának a kérdése is, a friss eszmék és új életerők ösztönös feltörésének a lehetősége. Mielőtt a Babits-Kassák-vita érdemi áttekintésére térnék, Zolnai Béla írásáról szólok, melyben 1917-ben az Irodalomtörténetben áttekinti és összegezi a Tett körül kialakult felzúdulást, az általános elégedetlenség és elutasítás és a védekező érvelés hangulatát. Első megállapítása, hogy a „nyugatosok” hasonló érvekkel ítélik el az avantgárd kezdeményezéseit, mint amilyenekkel jelentkezésükkor őket illették az Arany-epigonok. „Érthetetlenséget és ízléshiányt vet szemére az utána jövőknek és... a Nyugat szállt síkra a hagyományok megtartása mellett.” Zolnai megállapítja, hogy „a háborúnak köze van” a mozgalomhoz és Kassákot idézi: „...Nem elképzelhető, hogy ez az óriási mészárszék minden magára ébresztő emlékezés nélkül lecsúszhasson a nagy tömegek, az emberiség eszéről.” S így teszi fel a kérdést: „Megállhat-e az egyéniség romantikus kultuszának nietzschei öröksége, az egocentrikus művészi világnézet?” Zolnai felfigyel rá, hogy a Tett szerzői „nem individualisták”, mert „a nagy közösségre ható tevékeny, szociális irodalmat szeretnék meg
