Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Gágyor József versei (Mint apró kavics a tengerbe..., Gyermekkoromn óriása, Zászlók)
Gágyor József versei Gyermekkoromnak óriása Gyermekkoromnak óriása Egy terebélyes öreg hársfa. De sokszor másztam fel reája! Oly vastag volt a vén fa törzse, Két kis karom nem érte körbe, S én mégis másztam, kúsztam nyögve. Az alsó ágat megragadva Húztam fel magam a magasba, Aztán mind feljebb, magasabbra. A hársvirágok illatárja Testem és lelkem általjárta. Dalt zengett sok-sok kis madárka. Szorgos méhecskék zöngicséltek, Bújócskáztak a táncos fények, Az árnyas lombok meg meséltek. Ma azt a hársfát újra látom, De az óriást nem találom. Az már csak álom, álom, álom. Zászlók Te kék és te zöld,- Különös átok - Miért nem lehettek Igaz barátok? Miért kell egymást Örökké verni, Mért nem tudjátok Egymást szeretni?! Csak a pirosat És a fehéret? Egymásban szintén Lássatok szépet! Boruljon végre A kék a zöldre, Oly szelíden, mint Az ég a földre. S a haragvókat- Szűnjön az ármány - Ölelje át a Tündér szivárvány.
