Irodalmi Szemle, 2007

2007/6 - Napló

NAPLÓ

3. A Posonium Művészeti Díj Életműdíját:- Tóthpál Gyula fotóművésznek ítélte oda sok évtizedes munkásságáért, a riportfotó és a művészfotó területén.

4. Elsőkötetes szerzői díjban részesítette:

Popély Árpádot A csehszlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944-1992) című munkájáért (Fórum Kiadó), valamint- Szalay Zoltánt Ártatlanság című növelláskötetéért (Madách-Posonium)

5. Különdíjban részesítette:- Vida Gergelyt Rokokó karaoke című verseskötetéért (Kalligram Kiadó);- Hogya Györgyöt Istent látni című elbeszéléskötetéért (Madách-Posonium) és- Juhász R. Józsefet Képben vagy? című (vizuális költészet, képversek) kötetéért (Nap Kiadó)

6. Szülőföld-díjban részesítette:- Takács Andrást több évtizedes néprajzi szakírói és koreográfusi tevékenységéért.

A díjak értéke:

Az alapítók döntése értelmében a díjak értéke 2007-ben is változatlan:- a Fődíj értéke: 30 ezes Sk;- az Életműdíj értéke: 35 ezer Sk;- a Művészeti Díj értéke 30 ezer Sk;- az Elsőkötetes szerzői díjak értéke: 10-10 ezer Sk;- a különdíjak értéke: 20—20 ezer Sk;- a Szülőföld-díj értéke 15 ezer Sk.

A kuratórium döntését Lauer Edith, a díj védnöke, az alapítók nevében megerősítette. A kuratórium tagjai voltak: Duba Gyula (elnök), Fonod Zoltán (titkár), Németh Zoltán, Szarka László, Tőzsér Árpád.

A DÍJAK ÁTADÁSA:

A díjak ünnepélyes átadására 2007. június 6-án került sor, Pozsonyban, a Csemadok OT székházában. A díjakat Lauer Edith, Mátyásfalvi György, a díjak alapítói, továbbá Dobos László, a Madách Egyesület alelnöke és Tőzsér Árpád, a díjkiosztás levezető elnöke adták át. (Az ünnepélyes díjkiosztásra még visszatérünk!)

FELAVATTÁK JANIGA JÓZSEF FESTŐMŰVÉSZ MELLSZOBRÁT A Nagymegyeri Művészeti Alapiskola udvarán, május 4-én felavatták a három éve elhunyt Janiga József festőművész, az alapiskola képzőművészeti tagozata volt tanárának a mellszobrát. Lipcsei György szobrászművész örökítette meg Janiga József vonásait. Az ünnepélyes szoboravatón, melyre a XIV. Nagymegyeri Zenei Napok alkalmából került sor, Huncík Péter, a szobrászművész barátja emlékezett az elhunytra. A szobor felállítását egykori munkatársai kezdeményezték, a város pedig pályázati úton szerzett forrásokat a szándék megvalósítására.